A Korsó Őrzője

Már napok óta lovagolsz. Utad eddig eseménytelen volt, de korántsem akadálymentes. Beesteledett, és mára is elveszettnek hitted a reményt, hogy teljesülhet egyetlen vágyad, hogy végre ne egy fa alatt, vagy egy nyirkos barlangban töltsd az éjszakát. Fáradtságtól majd lecsukódó szemeid hirtelen elkerekednek, mert pislákoló fényt veszel észre az út mellett. Hátasod gyorsabb iramra bírod és hamarosan egy fogadó hívogató cégérét, majd magát az épületet is megpillantod. Meg se várod míg lovad lelassít, leugrasz a nyeregből és berontasz ajtón. Odabent halk zene szól, a legkülönfélébb társaságok üldögélnek és iszogatnak az asztaloknál. Egyszer csak egy törp lép eléd, akinek legalább olyan nagy az orra, mint amilyen hosszúra nőtt vörös szakálla...

Kép törölve- Légy üdvözölve a fogadómban! Jó sokan vagyunk ma is, de mindig tudunk még egynek helyet szorítani. - szól hozzád a törp és máris a kezedbe nyom egy korsó sört. Miközben a helyedre tessékel, szemügyre veszed a fogadó vendégeit és azonnal feltűnik, hogy az egyik asztalnál mintha az indokoltnál jóval nagyobb tömeg tolongana. Rákérdezel a fogadósnál, mire az így válaszol:

- Kártyáznak. A lehető legnagyobb dicsőség a tét! Aki legyőzi a címvédőt, megkapja a Korsót! Még a nagyapámtól örököltem, valami mihaszna sárkány barlangjában találta faiatal korában, hazaérve egy ládába hajította, azóta ott porosodott. Pedig ha tudta volna micsoda hatalma van! Feneketlennek neveztem el, mert sosem fogy ki belőle az ital. Találó, nemdebár? Szóval ezek esténként a Korsóért versengenek és mindig akadnak kihívói a Korsó Őrzőjének. Gyere csak közelebb, nem fogod megbánni! Nézzük meg, ma legyőzik -e a címvédőt. Srácok, ezt nézzétek ki van itt!