A Warcraft hősei I. rész: Malfurion Stormrage
A következő cikksorozatban a Hearthstone-ban játszható Warcraft hősök történetéről olvashattok. Enjoy!
„I must protect the wild” Malfurion Stormrage a druidák képviselője, hős képessége pedig +1 támadást és +1 páncélt biztosít neki. Kép törölve Az idő által megviselt és erős Malfurion Stormrage volt az első Night elf, aki druidává vált, és Azeroth legerősebb félistenének gyámsága alatt tanult hajdanán. Tízezer évvel ezelőtt Malfurion Stormrage az Erdők Urának, Cenarius félistennek tanítványa és legragyogóbb tudósa volt. Ahogyan teltek az évek, Malfurionból lett az első druida, aki képest volt a természet erőit használni a Kaldorei (Nightelfek) javára. A druidizmus Malfurion népének szerves részévé vált tanításain keresztül. Malfuriont és a népét Kaldorei-nek, vagy „a csillagok gyermekeinek” nevezték, akik éjjeli, ravasz emberfélék voltak. Malfurion szerelmes volt Elune egyik főpapnőjébe, Tyrande Whisperwindbe. Ugyanakkor az ikertestvére, Illidan Stormrage is szerelmes volt belé, azonban az ő érzelmei viszonzatlanok voltak. Kép törölveMalfurion csodálta és tisztelte a Kaldorei uralkodóját, a mélyen tisztelt Azshara Királynőt. Azshara felülmúlhatatlanul erős volt, karizmatikus és gyönyörű. Az évek múlásával Azshara önbizalma önimádattá nőtte ki magát, ravaszsága őrületbe fordult, és a hatalomvágya felemésztette. A legerősebb, legképzettebb és a leggazdagabb Kaldorei-ekkel vette körbe magát, azokkal, akik megérdemelték, hogy az ő közelében legyenek, és ezeket az embereket Highborne-nak nevezte el. A magányos kontinens, Kalimdor közepén pihent az Örökkévalóság Kútja (Well of Eternity), az arcane erő forrása, amely a mágikus energiákat táplálta Azeroth szerte. Azshara és a Highborne elkezdte kihasználni a forrás erejét a saját hasznukra, és azokra korlátozták a hozzáférést a kúthoz, akik szerintük méltóak voltak az erejéhez – azaz a Highborne és saját maga. Azonban a Highborne azt nem tudta, hogy az a mágia, ami az Örökkévalóság Kútjából származik, egyszerre addiktív és veszélyes. Malfurion végignézte, ahogy a királynője megőrül, és tudta, hogy megszállottságának alapja az Örökkévalóság Kútjának ereje lett. Félelmei bizonyos mértékben valósnak bizonyultak: a Kút által kínált erővel való visszaélés a Burning Legion vezetőjének, a Sötét Titán Sargerasnak is felkeltette a figyelmét, aki észrevette, hogy Azshara és az ő Highborne népe könnyen manipulálhatóvá válik az erőre való éhségük miatt. A Sargeras ármánya által elszédített Azshara az Örökkévalóság Kútjának erejét felhasználva egy átjárót hozott létre Azeroth és a Twisting Nether között, ahol a Burning Legion katonái gyülekeztek. Amikor megnyílt a portál a két világ között, a Légió démoni katonái mindent bekebeleztek, ami az útjukba került - arra törekedve, hogy Azeroth energiát elszívják. Ráeszmélve, hogy a Kaldorei-t meg kell menteni a közelgő démoni inváziótól, Malfurion népét a Burning Legion erői ellen fordította. Malfurion, Illidan és Tyrande Cenarius a félisten segítségével remélték őket legyőzni. De a Twisting Netherből végeláthatatlanul áramlottak a démoni seregek és még Cenarius, Alexstrasza - a Sárkányok Királynője, és az összes Kaldorei erő sem tudta volna megmenteni Azeroth-ot. Malfurion a világ érdekében úgy döntött, hogy el kell pusztítani az átjárót - még akkor is, ha ez elpusztíthatja az Örökkévalóság Kútját. Azonban Azshara felkészült Malfurion támadására az átjáró ellen. Az ő mérhetetlen mágikus ereje végigsöpört Malfurion seregén, és a dolgok reménytelennek tűntek a Kaldorei számára – Tyrande megsebesült a harc során, Illidan elárulta saját népét, Malfurion pedig szemben állt a Burning Legion démonaival, egy csatában az arcane mágia és a druidizmus között. Miközben a csata tombolt, a két világot összekötő átjáró egyre instabilabbá vált. Malfurion utolsó, elkeseredett varázslata visszaküldte volna a démonokat a Nether-be, de a körülötte lévő földet, Azshara birodalmát és az Örökkévalóság Kútját is magával ragadta volna. Sargeras pánikba esett, látván az utolsó esélyét Azeroth földjére eljutni, belépett az instabil portálba, így a Twisting Nether és az Azeroth közötti dimenzióba szorult. Az ellentétes erők áramlása ledöntötte az átjárót és egy katasztrofális robbanást okozott, amely lerombolta az Örökkévalóság Kútját és örökre megváltoztatta Azeroth-ot. Kép törölveMalfurion és Tyrande túlélték a robbanást, és elhagyták az Örökkévalóság Kútjának romjait. Cenarius vezetésével új otthont kerestek népüknek. Mielőtt elegendő idejük lett volna újraépíteni és letelepedni egy új menedékhelyen, Malfurion felfedezte, hogy a testvére szerzett a Kút vizéből és próbálja újraépíteni az Örökkévalóság Kútját egy tóban, Mount Hyjal tetején. Félvén, hogy egy második támadás elpusztítaná Azeroth-ot, nem próbálták meg azonnal elpusztítani a második Örökkévalóság Kútját, ehelyett nagy erőfeszítések árán megpróbálták megvédeni azt. Malfurion bebörtönözte és őrizte testvérét Mount Hyjal alatt, mialatt a Sárkányok Megtestesítőivel, Alexstraszaval, Nozdormuval és Yseraval azon dolgoztak, hogy egy olyan erőforrást hozzanak létre, amely megvédi az új Örökkévalóság Kútját. Ennek eredményeképpen jött létre Nordrassil, a Világ Fája a kút vize felett. Malfurion, a Kaldorei druidák és a Green Dragonflight ígéretet tettek, hogy amíg élnek, megvédik a Világ Fáját, cserébe a Fa az őt védő druidákhoz kapcsolódik. Azért, hogy elkezdhessék újraépíteni az otthonukat, a druidáknak több száz évet kellett volna álomban tölteniük, hogy átkeljenek az Emerald Dream-en, amely segített volna nekik újjáépíteni Azeroth-ot. Tízezer év telt el, mielőtt a Burning Legion ismét veszélyt jelentett volna Azeroth-ra, rákényszerítve Tyrande-t, hogy felébressze Malfuriont álmából. Eredar Lord Archimonde, a démonok vezetője kereste az Örökkévalóság Kútját, hogy újraépítse az átjárót a Twisting Nether és Azeroth között. A Világ Fája alatt található erőt a magáénak akarta tudni, amivel olyan képességekre tehetne szert, amely vetekszik Sergeras-éval. Archimonde Mount Hyjali megtestesítője ádáz ellenállással találta szemben magát, beleértve Tyrande-ét, az emberi csapatokat, amit Kép törölveJaina Proudmoore vezetett, és a Thrall által vezetett ork hordát. Archimonde és hadnagyai keresztülvágták magukat a Világ Fájának megmentése végett létrehozott bázisokon, amíg Archimonde el nem érte a Fát, és felkészült annak erejének elvételére. Elbízva magát a kisebb csapatok felett aratott győzelmén, nem számított arra, hogy Malfurion várja őt a Világ Fájánál. Malfurion megfújta Cenarius kürtjét, előhívva a természet ezer és ezer ősi őrét (Wispeket), akik megtámadták Archimonde-ot, majd mágikus energiájukat felrobbantva megsemmisítették a támadót, és összetörték a Világ Fáját. Ezzel a fenyegető Burning Legion újabb invázióját verték vissza sikerrel. Malfurion továbbra is az őrzője maradt az Emerald Dream-nek és Azeroth-nak, harcban állva ősi és ismerős ellenségekkel, olyanokkal, mint Azshara démoni tanácsadója, Xavius. Egészen a mai napig vezeti a Nightelfeket szeretett felesége oldalán.
Forrás Fordította: Anael
„I must protect the wild” Malfurion Stormrage a druidák képviselője, hős képessége pedig +1 támadást és +1 páncélt biztosít neki. Kép törölve Az idő által megviselt és erős Malfurion Stormrage volt az első Night elf, aki druidává vált, és Azeroth legerősebb félistenének gyámsága alatt tanult hajdanán. Tízezer évvel ezelőtt Malfurion Stormrage az Erdők Urának, Cenarius félistennek tanítványa és legragyogóbb tudósa volt. Ahogyan teltek az évek, Malfurionból lett az első druida, aki képest volt a természet erőit használni a Kaldorei (Nightelfek) javára. A druidizmus Malfurion népének szerves részévé vált tanításain keresztül. Malfuriont és a népét Kaldorei-nek, vagy „a csillagok gyermekeinek” nevezték, akik éjjeli, ravasz emberfélék voltak. Malfurion szerelmes volt Elune egyik főpapnőjébe, Tyrande Whisperwindbe. Ugyanakkor az ikertestvére, Illidan Stormrage is szerelmes volt belé, azonban az ő érzelmei viszonzatlanok voltak. Kép törölveMalfurion csodálta és tisztelte a Kaldorei uralkodóját, a mélyen tisztelt Azshara Királynőt. Azshara felülmúlhatatlanul erős volt, karizmatikus és gyönyörű. Az évek múlásával Azshara önbizalma önimádattá nőtte ki magát, ravaszsága őrületbe fordult, és a hatalomvágya felemésztette. A legerősebb, legképzettebb és a leggazdagabb Kaldorei-ekkel vette körbe magát, azokkal, akik megérdemelték, hogy az ő közelében legyenek, és ezeket az embereket Highborne-nak nevezte el. A magányos kontinens, Kalimdor közepén pihent az Örökkévalóság Kútja (Well of Eternity), az arcane erő forrása, amely a mágikus energiákat táplálta Azeroth szerte. Azshara és a Highborne elkezdte kihasználni a forrás erejét a saját hasznukra, és azokra korlátozták a hozzáférést a kúthoz, akik szerintük méltóak voltak az erejéhez – azaz a Highborne és saját maga. Azonban a Highborne azt nem tudta, hogy az a mágia, ami az Örökkévalóság Kútjából származik, egyszerre addiktív és veszélyes. Malfurion végignézte, ahogy a királynője megőrül, és tudta, hogy megszállottságának alapja az Örökkévalóság Kútjának ereje lett. Félelmei bizonyos mértékben valósnak bizonyultak: a Kút által kínált erővel való visszaélés a Burning Legion vezetőjének, a Sötét Titán Sargerasnak is felkeltette a figyelmét, aki észrevette, hogy Azshara és az ő Highborne népe könnyen manipulálhatóvá válik az erőre való éhségük miatt. A Sargeras ármánya által elszédített Azshara az Örökkévalóság Kútjának erejét felhasználva egy átjárót hozott létre Azeroth és a Twisting Nether között, ahol a Burning Legion katonái gyülekeztek. Amikor megnyílt a portál a két világ között, a Légió démoni katonái mindent bekebeleztek, ami az útjukba került - arra törekedve, hogy Azeroth energiát elszívják. Ráeszmélve, hogy a Kaldorei-t meg kell menteni a közelgő démoni inváziótól, Malfurion népét a Burning Legion erői ellen fordította. Malfurion, Illidan és Tyrande Cenarius a félisten segítségével remélték őket legyőzni. De a Twisting Netherből végeláthatatlanul áramlottak a démoni seregek és még Cenarius, Alexstrasza - a Sárkányok Királynője, és az összes Kaldorei erő sem tudta volna megmenteni Azeroth-ot. Malfurion a világ érdekében úgy döntött, hogy el kell pusztítani az átjárót - még akkor is, ha ez elpusztíthatja az Örökkévalóság Kútját. Azonban Azshara felkészült Malfurion támadására az átjáró ellen. Az ő mérhetetlen mágikus ereje végigsöpört Malfurion seregén, és a dolgok reménytelennek tűntek a Kaldorei számára – Tyrande megsebesült a harc során, Illidan elárulta saját népét, Malfurion pedig szemben állt a Burning Legion démonaival, egy csatában az arcane mágia és a druidizmus között. Miközben a csata tombolt, a két világot összekötő átjáró egyre instabilabbá vált. Malfurion utolsó, elkeseredett varázslata visszaküldte volna a démonokat a Nether-be, de a körülötte lévő földet, Azshara birodalmát és az Örökkévalóság Kútját is magával ragadta volna. Sargeras pánikba esett, látván az utolsó esélyét Azeroth földjére eljutni, belépett az instabil portálba, így a Twisting Nether és az Azeroth közötti dimenzióba szorult. Az ellentétes erők áramlása ledöntötte az átjárót és egy katasztrofális robbanást okozott, amely lerombolta az Örökkévalóság Kútját és örökre megváltoztatta Azeroth-ot. Kép törölveMalfurion és Tyrande túlélték a robbanást, és elhagyták az Örökkévalóság Kútjának romjait. Cenarius vezetésével új otthont kerestek népüknek. Mielőtt elegendő idejük lett volna újraépíteni és letelepedni egy új menedékhelyen, Malfurion felfedezte, hogy a testvére szerzett a Kút vizéből és próbálja újraépíteni az Örökkévalóság Kútját egy tóban, Mount Hyjal tetején. Félvén, hogy egy második támadás elpusztítaná Azeroth-ot, nem próbálták meg azonnal elpusztítani a második Örökkévalóság Kútját, ehelyett nagy erőfeszítések árán megpróbálták megvédeni azt. Malfurion bebörtönözte és őrizte testvérét Mount Hyjal alatt, mialatt a Sárkányok Megtestesítőivel, Alexstraszaval, Nozdormuval és Yseraval azon dolgoztak, hogy egy olyan erőforrást hozzanak létre, amely megvédi az új Örökkévalóság Kútját. Ennek eredményeképpen jött létre Nordrassil, a Világ Fája a kút vize felett. Malfurion, a Kaldorei druidák és a Green Dragonflight ígéretet tettek, hogy amíg élnek, megvédik a Világ Fáját, cserébe a Fa az őt védő druidákhoz kapcsolódik. Azért, hogy elkezdhessék újraépíteni az otthonukat, a druidáknak több száz évet kellett volna álomban tölteniük, hogy átkeljenek az Emerald Dream-en, amely segített volna nekik újjáépíteni Azeroth-ot. Tízezer év telt el, mielőtt a Burning Legion ismét veszélyt jelentett volna Azeroth-ra, rákényszerítve Tyrande-t, hogy felébressze Malfuriont álmából. Eredar Lord Archimonde, a démonok vezetője kereste az Örökkévalóság Kútját, hogy újraépítse az átjárót a Twisting Nether és Azeroth között. A Világ Fája alatt található erőt a magáénak akarta tudni, amivel olyan képességekre tehetne szert, amely vetekszik Sergeras-éval. Archimonde Mount Hyjali megtestesítője ádáz ellenállással találta szemben magát, beleértve Tyrande-ét, az emberi csapatokat, amit Kép törölveJaina Proudmoore vezetett, és a Thrall által vezetett ork hordát. Archimonde és hadnagyai keresztülvágták magukat a Világ Fájának megmentése végett létrehozott bázisokon, amíg Archimonde el nem érte a Fát, és felkészült annak erejének elvételére. Elbízva magát a kisebb csapatok felett aratott győzelmén, nem számított arra, hogy Malfurion várja őt a Világ Fájánál. Malfurion megfújta Cenarius kürtjét, előhívva a természet ezer és ezer ősi őrét (Wispeket), akik megtámadták Archimonde-ot, majd mágikus energiájukat felrobbantva megsemmisítették a támadót, és összetörték a Világ Fáját. Ezzel a fenyegető Burning Legion újabb invázióját verték vissza sikerrel. Malfurion továbbra is az őrzője maradt az Emerald Dream-nek és Azeroth-nak, harcban állva ősi és ismerős ellenségekkel, olyanokkal, mint Azshara démoni tanácsadója, Xavius. Egészen a mai napig vezeti a Nightelfeket szeretett felesége oldalán.
Forrás Fordította: Anael