HS Blog: Zin-Azshari, Azshara Királynő és a nagák
Egy hét múlva megkezdjük utazásunkat az Elsüllyedt Városba. Ismerkedjünk meg hát ezen víz alatti világ történelmével, annak lakóival és uralkodójukkal, mielőtt nekivágunk az utunknak.
A tulajdonnevek és néhány köznév fordításánál a hivatalos fordításokat használtam illetve vettem alapul. Azon szavak vagy kifejezések után amelyek fordításra kerültek vagy csak magyarázat tartozik hozzájok kapcsos zárójelben egy szám található. A cikk végén olvasható a szószedet. Az oldalon történő horgonyzást nem tudtam megcsinálni így elnézést, de le kell tekergetni.
Források: wowpedia, Warcraft: Krónikák I. kötet, internet
Periszkópot le, merülésre felkészülni!
Zin-Azshari
Zin-Azshari valaha az éjtünde{1} civilizáció dicsőségének legfőbb szimbólumaként, burjánzó gazdagságban hevert a mágikus tó, a Végtelen Forrás partján, s otthonául szolgált a tisztelettel és imádattal körbevett királynőnek, Azsharának, kiről hű alattvalói elnevezték.
Zin-Azshari… romos temetővé vált főváros, a Lángoló Légió megjelenésének helye és támadásainak kiindulópontja.
- Richard A. Knaak: Meghasadt Föld (Az Ősök Háborúja trilógia 3. könyv) (2007-es kiadás)
Zin-Azshari (kép a Warbringers: Azshara-ból)
Rövid összefoglaló:
Zin-Azshari („Azshara dicsősége” darnassziai nyelven) Nazjatar keleti részén található, az éjelf{2} Kaldorei{3} Birodalom fővárosa volt, és a Végtelen Forrás{4} partján feküdt az Ősi Kalimdorban, az Ősök Háborúja{5} során pusztult el 10.000 évvel ezelőtt, amikor a Végtelen Forrás összeomlott, és elsüllyesztette az Ősi Kalimdor nagy részét, a Nagy Hasadás{6} néven ismert esemény során.
Eredetileg Elun'drisnak, azaz „Elune Szemének” nevezték el, de átnevezték, amikor az elfek akkori szeretett királynője, Azshara trónra lépett.
Az éjelf birodalom kiterjedése az Ősi Kalimdor kontinensén
Történelem:
A Végtelen Forrás közelében letelepedett éjelfek az erő forrásának partján egy Elun'dris, azaz „Elune Szeme” nevű kis nemzetet hoztak létre. Idővel szigorúan tanulmányozták a forrás arkánikus{7} energiáit, és tanult varázslókká váltak. Kihasználták az tó erejét, és csodálatos templomokat és utakat építettek körülötte. A mágia az élet elválaszthatatlan részévé vált, ahogy az éjelfek élvezték a kezükben lévő hatalmat. Az intellektusuk határainak feszegetése lett kultúrájuk hajtóereje.
A példátlan fejlődés e korszakában került hatalomra a kaldorei legfenségesebb vezetője, Azshara királynő. Féktelen becsvágya révén új magasságokba emelte népét. Varázslatokat hajtott végre, és lélegzetelállító, ékkövekkel díszített palotát építtetett az Végtelen Forrás partján. Az elfek annyira beleszerettek királynőjükbe, hogy csodálatos fővárosukat Zin-Azshari, azaz „Azshara dicsősége” névre keresztelték át a tiszteletére.
Egy időben Suramar megajándékozta testvérvárosát, Zin-Azshari-t a Suramar Dárdáival{8}, a város legerősebb fegyvereivel, amelyek bármilyen akadályon képesek áthatolni, még azon is, amelyet maga Azshara királynő készített.
Zin-Azshari látkép a Végtelen Forrással
Az Ősök Háborúja:
Zin-Azshari Azeroth történelme során fennálló legnagyobb birodalom legnagyobb városaként működött. Ahogy a nemzet határai minden irányba terjeszkedtek, végül maga Azshara befelé fordult. Az Előkelői{9}, Xavius főtanácsos felügyelete alatt, elkezdték magát a Forrást tovább vizsgálni, azzal a céllal, hogy minden titkát feltárják.
Ezáltal az elfek közvetlen kapcsolatba kerültek a Lángoló Légió{10} vezetőjével, magával Sargerasszal. Ő felajánlotta Azsharának, amit akart, egy alacsonyabb rendű fajoktól megtisztított világot, hogy a nő tökéletesre építhesse újjá. A démonúr hatalmától és ígéreteitől elragadtatva azon kezdtek munkálkodni, hogy a Lángoló Légiót Azerothba vezessék, és sikerült egy nagy kaput nyitniuk Zin-Azshari királyi palotájában. Miután a démoni erők összegyűltek, Azshara kiengedte őket a palotából, és a falakon kívül elkezdték lemészárolni az összegyűlt kaldorei polgárokat. A város többi része romhalmazzá változott, kivéve az Előkelők területeit. Ez jelentette az Ősök Háborújának kezdetét, amely során az Előkelők továbbra is próbálták megnagyobbítani a portált, hogy magát Sargerast átjuttassák Azerothra.
A konfliktus későbbi szakaszában Napjáró Dath'Remar{11} és az Előkelők egy csoportja, akik Azshara királynőtől akartak elszakadni, kiszabadították az elfogott Szellőszó Tyrande{12} papnőt, és elmenekültek a városból. Sokukat elkapták a démonok, de Dath'Remar, Tyrande és néhány Előkelő átjutott a Kaldorei Ellenálláshoz{13}.
A konfliktus végére a lázadó seregeknek sikerült átnyomulniuk a Légió erőin és elég közel kerülniük a fővároshoz. A vörös, zöld és bronz sárkánynemzetségből, valamint olyan fontos hősökből, mint Viharhozó Malfurion{14}, álló haderő légi úton támadta meg Zin-Azsharit és a Végtelen Forrást. Heves ellenállásba ütköztek az árnyékdenevérek{15} és a végzethozók{16} részéről, de sikerült destabilizálniuk a portált. A portál összeomlott magára Sargerasra, aki éppen átkelt a két birodalom közötti átjárón, és visszaszívta az összes démont, aki átjött, vissza az Asztráltérbe{17}, ami az invázió végét jelentette.
Ettől azonban az Végtelen Forrás is magába roskadt. Az ennek következtében bekövetkezett robbanás, melyet a Nagy Hasadás néven ismernek szétszakította az Ősi Kalimdor kontinensét. Zin-Azshari, mely a robbanás középpontjában volt, az újonnan keletkezett Nagy-tenger{18} hullámai alá süllyedt.
A vízbe fúlástól Azsharát és az Előkelőit a szolgálatukért cserébe az Ősi Istenek{19} megmentették, és kígyószerű nagává változtatták. A Vadörvény{20} alján a nagák új várost építettek maguknak, Nazjatart, ahonnan újjáépítették hatalmukat. Több mint tízezer évbe telt, mire a nagák felfedték létezésüket a felszíni világ előtt.
A Battle for Azeroth idején:
A kiegészítőben a Szövetség és a Horda közt dúló háború közepén betekintést nyerünk ebbe a víz alatti világba. Azshara királynő ugyanis megnyitja Golganneth Hullámkövével{21} a tengert az éppen egymás ellen harcoló flották alatt.
10 000 évvel később Zin-Azshari romjai még mindig állnak Nazjatarban. A romok nagy részét az Előkelők szellemei kísértik.
Épületei évezredek óta léteznek, így még mindig vannak olyan ősi mechanizmusok, amelyek stabil portálok létrehozását teszik lehetővé.
A nagák úgy gondolták, hogy visszafoglalják a romos várost, és naga építészettel építik újjá. Ehhez vagy meg akarták győzni az ottani éjelf szellemeket, hogy csatlakozzanak hozzájuk, vagy teljesen el akarták űzni őket. Azshara királynő azonban megparancsolta nekik, hogy hagyják békén a szellemeket és a várost is.
Rise of Azshara
Azshara Királynő
Ismerem az álmaitokat, a hatalomvágyatokat. Az éhséget, amellyel vágyaitokat követitek. Térdeljetek le előttem, és én olyan tehetségekkel ajándékozlak meg, amelyek felülmúlják legvadabb képzeleteiteket. Ha visszautasítjátok, maguk alá temetnek a hullámok!
- Azshara Királynő felajánlja a kalandoroknak, hogy szolgálják őt
Azshara
Azshara királynő arany szemekkel született, ami a Nagy Hasadás előtt igen ritka volt az éjelfek körében. Ezért az arany szemet általában a jövőbeli nagyság jelének tekintették. Valóban, széles körben őt tartották a legszebb éjelfnek, és gyorsan legkedveltebb uralkodójukká vált. Az erősakaratú, manipulatív és páratlanul szép Azshara sokkal több mágikus tehetséggel rendelkezett, mint szinte bármelyik másik éjelf. Az Előkelők egyikeként és a trón egyetlen örököseként már régóta lenyűgözte a Végtelen Forrás.
Azshara koronázási szertartása napokig tartott. Az Előkelő nemesek minden éjjel értékes ajándékokkal halmozták el Azsharát, hogy elnyerjék a kegyeit, de volt egy, amit a többinél is jobban becsült. Egy Xavius nevű éjelf egy ékköves jogart ajándékozott a királynőnek, melybe finom mágikus jeleket véstek. Megígérte Azsharának, hogy amíg a nő a közelében tartja, az jólétet és nagy hatalmat hoz neki. Azshara magasra emelte a jogart, és az ékszerek ragyogó csillagokként csillogtak a holdak fényében. A királynő és ajándékának látványa olyan gyönyörű volt, hogy a kísérő Előkelők közül sokakat könnyekre fakasztott. Az egyik első dolog, amit Azshara a jogarral tett, az volt, hogy annak erejét legendás szépségének fokozására használta. Ahogy teltek az évek, a királynő egyre fiatalabbnak és igézőbbnek tűnt. Ragyogó aura ölelte körül Azsharát, elvarázsolva azokat, akik ránéztek. Az Előkelők csodálkoztak ezen a különös jelenségen. Néhányan még az istenség jelének is tekintették.
Koronázása után teljes mértékben kiélhette vágyait. Hamarosan elrendelte egy pazarul ékesített palota építését a Forrás egyik partján. A királynő kedvében járva a nemesek azt javasolták, hogy a fővárost nevezzék át az ő tiszteletére. Azshara kegyesen elfogadta, és egy heves vita után a város nevét Zin-Azsharira, azaz „Azshara dicsőségére” változtatták. Az éjelfek mindenütt ünnepelték a város új nevét, hiszen legalább annyira szerették királynőjüket, mint amennyire nem bíztak a dekadens Előkelőkben vagy a quel'doreiban{22}. Annyira elbűvölő volt, hogy népe nem is igazán tartotta őt az Előkelők közé tartozónak. Azsharát minden kaldorei imádta, de a szeretetét csak az Előkelőknek, a korrupt nemesi elitnek tartogatta, akiket az irigy tömegek gyűlöltek, mert az Előkelők között voltak a mágia leghatalmasabb művelői. Azshara és udvartartása az új palotában foglalt helyet, amint az elkészült.
Azshara megparancsolta az Előkelőknek, hogy csatlakozzanak az éjelf papokhoz, és próbálják meg feltárni a Forrás titkait. A titkok megismerése során az éjelfek felfedezték, hogy képesek manipulálni a Forrásból áramló kozmikus energiákat. Talán senki sem volt alkalmasabb erre a feladatra, mint Azshara. Ő volt az egyik legnagyobb mágiahasználó, aki valaha élt. Miközben a tó energiáinak irányítását tökéletesítette, a tó élő vizének egy cseppjét beleöntötte ékköves jogarába. Azshara királynő elvarázsolt jogara nagy hatalmat biztosított számára. A Végtelen Forrás vizével átitatva, uralma alatt tartotta a folyókat és a tengereket, mindenféle vízi élőlényt és a saját magában kavargó életenergiákat. Új nevet adott neki, amely méltó volt figyelemre méltó tulajdonságaihoz: Sharas'dal, az Áradatok Jogara{23}. A palotában élő Előkelők közül sokan a Forrás állandó tanulmányozásának szentelték magukat. Ahogy megszállottságuk egyre nőtt, ezek az Előkelők vakmerő sebességgel merítettek mágiát a Forrás mélyéről, és a kaotikus energiákat egyre nagyobb varázslatokba áramoltatták. A Forrás állandó zűrzavarba került. Sötét viharok pattantak ki a felszíne felett, és a vize elsötétült, míg végül teljesen feketévé vált.
Azshara parancsára expedíciós erőket küldtek ki a világ felfedezésére és a fiatal kaldorei birodalom határainak kiterjesztésére, megalapítva Shandaral, Then'Ralore és Eldre'Thalas előőrseit. Azshara maga felügyelte Elune templomának, Lathar'Lazal-nak az építését, amely Kalimdor nyugati szélén épült. Miközben a kőművesek a templomot építették, Azshara Sharas'dal, az Áradatok Jogarával formálta a körülötte lévő vizeket. Kimondta a folyók és a tengerek nevét, és azok az ő parancsára mozogtak. A zúgó óceán sós vize és a hegyi patakok édesvize Azshara mellé csordogált. A királynő egy csuklómozdulattal nagy tavakká osztotta őket, amelyek Lathar'Lazal szilárd alapját ölelték körbe. Mindenféle élőlények népesítették be ezeket a vizeket, és Azshara parancsára álltak. Valahányszor Lathar'Lazal hídjain sétált, a közeli egzotikus halrajok színes mintákba rendeződtek. Még egy kolosszális tengeri óriást is tartott az egyik tóhoz kötve. A jogarát arra használta, hogy trükköket tanítson neki és fitogtassa vele az erejét, a bámészkodó Előkelők nagy örömére. A birodalom távoli sarkaiból kíváncsi éjelfek utaztak Lathar'Lazal-ba, hogy tanulmányozzák a mitikus teremtményt és szokásait.
Volt azonban egy hely, amelyet a királynő igyekezett elkerülni: A Hyjal-hegységet{24}, az érinthetetlen Vadistenek{25} szent hegyi menedékhelyét. A Vadistenek és vad, megzabolázhatatlan hazájuk ellenérzései miatt a királynő nyilvánosan megtiltott minden kísérletet a Hyjal felé való terjeszkedésre, azzal az ürüggyel, hogy tiszteletben akarja tartani az éjelfek rokonságát az erdőkkel, noha Azshara valójában megvetette a hegyet és az általa képviselt harmóniát.
Azshara megegyezett a zandalari trollok törzsével is, akik jelentős befolyással rendelkeztek a fajuk többi tagja felett. Mivel nem állt érdekében a trollok leigázása, akiket a királynő legfeljebb kisebb kellemetlenségnek tekintett, megengedte a zandalariaknak, hogy megtartsák a szent Zandalar-hegységüket{26}, cserébe azért, hogy véget vetnek a trollok kaldorei területekre való betöréseinek.
Az Ősök Háborúja:
Egy nap a királynő legmegbízhatóbb tanácsadója, Xavius tanácsos azzal az ötlettel fordult hozzá, hogy a Végtelen Forrás erejét felhasználva megtisztítsa a világot, és számára tökéletessé tegye azt. A hatalmas mágiával való ügyködésük azonban felkeltette Sargeras figyelmét. A Sötét Titán, aki Lángoló Légióját Azerothra akarta szabadítani, megbűvölte Xaviust, hatalma alá vonva őt, akit hamarosan követett az Előkelők nagy része, végül pedig maga Azshara is. Xavius segített a királynőnek kommunikálni Sargerasszal, akinek elmondta, hogy meg akarja tisztítani a világot az alacsonyabb rendű fajoktól. Sargeras rászedte a királynőt, hogy készítsen egy portált, ahonnan elindult Azeroth első inváziója a Lángoló Légió által, egy olyan esemény, amelyet ma az Ősök Háborúja néven ismerünk.
A Lángoló Légió első támadása Azeroth világa ellen Zin-Azshari, az ősi éjelf civilizáció fővárosa volt. A Hakkar (nem azonos Hakkar, a Léleknyúzóval{27}) és Mannoroth által vezetett Lángoló Légió gyorsan, kíméletlenül megtizedelte Zin-Azsharit, és mindenkit megölt, aki az útjukba került. Az éjelf birodalom második legerősebb és legnépesebb városa, Suramar volt a következő a sorban, hogy megízlelje a Lángoló Légió tüzét. Éjelfek ezreit mészárolták le, miközben az Előkelők biztonságban álltak a falaik tetején, Azshara pedig nevetett a fajtája halálán. „Azshara segíts nekünk!” „Azsharáért!” „Fuss Azshara!” - hangzott a káoszból felhangzó néhány harci üvöltés között, de Azshara csak félrenézett, és tudta, hogy népe halálára azért volt szükség, hogy ő lehessen egy új, tökéletes világ matriarchája, amelyet az ő elképzelése szerint alakítanak majd ki.
Végül ellenállás alakult, de Azshara nem törődött az erőfeszítéseikkel. Sargeras három legveszélyesebb ügynökét küldte, hogy teljesítsék a parancsát: Hakkart, a Vadászmestert{28}, Mannorothot, a Pusztítót{29} és végül Archimonde-ot, a Megrontót{30}. Mindhárman parancsoltak és felügyelték a légiót, és győzedelmeskedtek volna, ha három éjelf nem tesz erőfeszítéseket: Viharhozó Malfurion a druida, Viharhozó Illidan{31} a varázsló (Malfurion ikertestvére) és Szellőszó Tyrande a papnő (mindkét testvér szerelme), valamint három hős a messzi jövőből: Egy nemeself{32} alakú sárkánymágus, akit emberalakban Krasus, sárkányként pedig Korialstrasz néven ismernek, egy képzett embervarázsló, Rhonin, és egy tapasztalt ork harcos, Broxigar.
Néhány mérföldnyire Zin-Azsharitól, Azsuna vidékén, az előkelő Farondis herceg elég messze volt ahhoz, hogy ne kerüljön a démonok uralma alá. Farondis úgy döntött, hogy az egyetlen lehetséges lépés számára a Végtelen Forrás elpusztítása Golganneth Hullámkövének, a Teremtés egyik Pillérének{33} segítségével. Vandros, Farondis udvarának egyik nemese megneszelte a tervet, és jelentette a királynőnek. Azshara nem vesztegette az idejét, hogy megbüntesse Farondist és népét. Az arkánikus energia ijesztő megnyilvánulásával elpusztította Golganneth Hullámkövét, és sötét mágiát szabadított Azsunára és lakóira. A föld kettészakadt, és az ott lakó elfek most már szellemként örökké Azsunában bolyonganak.
Amikor a másik birodalomba vezető portál majdnem megnyílt, az éjelfek és a jövőből érkező szövetségeseik egyesített ereje berontott, hogy elpusztítsa azt. A rend hiánya miatt felbosszantott Azshara Mannorothhoz lépett, és magyarázatot követelt. Mind a saját kudarca, mind a királynő kérdései miatt feldühödve le akarta tépni a nő fejét, de hamar belátta, hogy tévedett, amikor rájött, hogy Azshara „olyan erő, amellyel szemben csak az ő ura és Archimonde bizonyulhat felsőbbrendűnek”. Azshara megbocsátotta neki ezt a hibát, és Sargeras Kalimdorba történő beengedését sürgette.
Valamikor e pillanat körül Azshara-t magát is megtámadta egy kis csapat éjelf, valójában kalandorok a jövőből. A nő a Végtelenség Őrzőit{34} lényegében élő pajzsként használta, hogy harcoljanak érte, miközben egy misztikus pajzsot használt, hogy megakadályozza az őt érő sérüléseket. A csata után elmenekült.
A nagák születése:
Nem sokkal később a portál elpusztult, és Kalimdor a Hasadás küszöbére került. Azshara felismerve, hogy Sargeras nem fog eljönni, úgy döntött, hogy nem szól a szolgálóinak és leghűségesebb követőinek. Miközben az óceán beözönlött, hogy kitöltse az elpusztult Végtelen Forrás által hagyott űrt, Azshara magasra emelte Sharas'dal-t. Mágikus pajzsot szőtt maga és az Előkelők köré, megmentve őket attól, hogy a hatalmas hullámok összezúzzák őket. De ez csak egy pillanatnyi ideig tartott. Az üvöltő óceán hamarosan elnyelte a királynőt, Sharas'dalt és követőit. A tüdejük égett a levegőért, ezért a királynő Sharas'dal-t használta, hogy engedje belélegezni a vizet számukra, de az nem engedelmeskedett neki. A jogar nem tudta megmenteni őket. Miközben a feledés kitárta karjait, és intett a kétségbeesett Előkelőknek, egy kis hal jelent meg, különös vörös szemekkel, mintha csak azt súgta volna Azsharának, hogy „engedd el…” és adja fel, még akkor is, amikor a hullámok elpusztították a palotáját. Végül Azshara arkánikus pajzsa megtört, és őt és udvarát elsodorta a tenger. Úgy tűnt azonban, hogy valami megakadályozza, hogy a királynő megfulladjon. A hal egyenesen Azsharához kezdett beszélni, és kiderült, hogy megszállta azt N'Zoth. Felajánlotta Azsharának, hogy megmenti őt, ha cserébe a szolgája lesz. Azshara, aki mindig ravasz és karizmatikus volt, meggyőzte az Ősi Istent, hogy nem szolga, hanem királynő lesz, hogy mellette uralkodjon. Vagy elfogadja az ajánlatot, vagy nem lesznek szolgái, és nem lesz módja arra, hogy kiszabaduljon. N'Zoth vonakodva beleegyezett, és átalakította őt és az Előkelőket nagává. Az ő és követői átalakulása után Azshara irányította a nagákat, hogy egy új birodalmat kovácsoljanak, amelynek fővárosa Nazjatar néven ismert. Azshara maga is gyűlölettel és dühvel telt meg, és hatalmas monstrummá alakult át, tükrözve azt a rosszindulatot és gonoszságot, ami mindig is ott rejtőzött a szívében. Azshara királynő felajánlotta Uu'natot, legodaadóbb követői közül N'Zoth szolgálatába.
Ahogy teltek az évek, Azshara egyre kevésbé támaszkodott Sharas'dalra. Még mindig nagy becsben tartotta a jogart, de úgy találta, hogy az sokkal hasznosabb a félelmetes tengeri boszorkányok{35} kezében. Ezek a hűséges szolgák fegyverként használták a Sharas'dal-t, hogy terjesszék a naga birodalmat, és eltiporjanak mindenkit, aki ellenük fordult. Nem telt el sok idő, mire a naga tengeri boszorkányok megtanulták, hogyan használják a Sharas'dalt, ahogy Azshara tette. A jogar egyetlen suhintásával több ezer vízi ragadozót kergettek őrjöngésbe, és szabadjára engedték őket a bajkeverő tengeri óriások ellen. Egy suttogott varázsigével kívül-belül felforrázták a kvaldir fosztogatókat, és a maradványaikat szétszórták az áramlatokban.
Amikor a tengeri boszorkányok éppen nem használták Sharas'dal-t, Azshara gyakran az oldalán hordta, és a régmúlt időkre emlékezett. Még mindig emlékezett Xavius ígéretére: amíg a jogart a közelében tartja, az jólétet és nagy hatalmat hoz neki. A királynő sokat veszített, de nem halt meg. Távolról sem. A szíve mélyén tudta, hogy egy napon a tenger alatti birodalma még az ősi éjelfek birodalmát is háttérbe szorítja majd. Egy nap a világ ismét az övé lesz, és nem hagyja, hogy másodszor is kicsússzon a kezei közül.
Személyisége és készségei:
A karizmatikus és gyönyörű Azshara kifelé kedves, nagylelkű, szerető uralkodóként mutatkozott be, aki teljes szívéből imádta népét és birodalmát. Valójában azonban hiú, kegyetlen, hataloméhes önimádó volt, aki mindenekelőtt önmagával törődött. Erősen manipulatív egyéniség volt, aki kizárólag azért ápolta saját imázsát, hogy teljes mértékben kihasználhassa azt. Bár az Előkelők és a szolgálólányai iránt kegyet gyakorolt, ez nem szeretetből, tiszteletből vagy a jóindulat bármely formájából fakadt. Pusztán abból, hogy mennyire tartotta hasznosak őket. Soha nem habozott eldobni az életüket, ha az neki megfelelt. Akkora volt a hatalma és a bája, hogy örömmel tették ezt meg érte, és egyáltalán nem tudtak a közönyösségéről. Nem bővelkedett a hűségesség tulajdonságában sem, hiszen önként adta hűségét az ősi isteneknek, hogy túlélhesse a Hasadást, miközben alig néhány pillanattal korábban még Sargeras egyik legodaadóbb szolgája volt. Külön említésre méltó azonban, hogy kegyetlen és uralkodó személyisége ellenére ritkán sértegette közvetlenül az alattvalóit vagy emelte fel a hangját, amikor dühös volt.
Azshara talán legnagyobb képessége hatalmas karizmája és lenyűgöző szépsége volt, ez utóbbit misztikus eszközökkel még tovább fokozta. Fizikai és szellemi vonzereje olyannyira vonzó volt, hogy senki sem vette észre valódi személyiségét, bármennyire is kegyetlen vagy pusztítóak voltak a parancsai. Szolgáinak túlnyomó többsége hajlandó volt minden eszközzel a kegyében járni, akár az életük árán is. Azok a démonok, akik elég sokáig voltak körülötte, áldozatul estek a ravaszságának, és a saját fajtársaikat is megölték a parancsára. Xavius, aki magát az ő bájai felett állónak tartotta, valójában teljesen beleszeretett.
Azshara bőséggel és gazdagsággal veszi körül magát, trónterme egy lezárt, levegővel teli kamra (nem víz alatti, ahogy az egy naga számára praktikus lenne), egyszerűen azért, hogy díszes szökőkutakkal és vízesésekkel legyen díszítve, amelyek közül az egyiket tükörként használja. Elmegy odáig, hogy bevallja, bármikor vízbe fojthatná a hősöket, ha egyszerűen megszüntetné a Hullámkő varázslatát, de nem teszi, egyszerűen csak azért, mert szeretné, ha szórakoztatnák őt.
Azshara azonban sokkal, de sokkal több volt, mint egy csinos arc. Ő volt az egyik legerősebb mágus, aki valaha Azeroth-on járt, és olyan ügyesen kezelte az arkánikus erőket, hogy köztudottan még a saját mágikus ragyogását is képes volt elnyomni, egészen addig, amíg Illidan észre nem vette, miután megkapta az új szemeit. Apró erőfeszítésbe telt neki megvédenie palotáját a Hasadástól, és megváltoztatni a saját testét, hogy növelje szépségét. Olyan nagy volt a hatalma, hogy amikor Mannoroth megpróbálta megölni, mert feldühödött azon, hogy a nő kérdőre vonta őt, legnagyobb döbbenetére rájött, hogy Azshara sokkal hatalmasabb nála, és csak Archimonde és Sargeras bizonyulhatott nála hatalmasabbnak. Ez a hatalom, amit egyedül ért el, még azelőtt volt, hogy N'Zoth hatalmat adott neki, és a nagák királynője lett. Szilajrév Jaina{36} és Lor'themar Theron később úgy hivatkoztak rá, mint a talán legnagyobb varázslónőre, akit Azeroth világa valaha ismert.
Warbringers: Azshara
Megjelenése:
Éjelfként
Azshara királynő magas volt - még sok férfinál is magasabb - és olyan kecsességgel mozgott, hogy még egy macska is megirigyelte volna, nagy büszkeséggel és méltósággal járt. Olyan elragadó hangon beszélt, hogy bármelyik férfit a biztos halálba küldhette volna. Bőre mély lila volt, hosszú, dús haja pedig ezüstösen hullámzott a vállán és a hátán. Szemei aranyszínűek voltak, és a többi éjelfhez hasonlóan nem volt bennük pupilla.
- Richard A. Knaak: Végtelen Forrás (Az Ősök Háborúja trilógia 1. könyv) című regénye alapján
Nagaként
Amikor Árnydal Maiev{37} megtalálta Azshara szobrát Sargeras Sírjában{38}, észrevette, hogy a királynő hasonlít egy éjelfre, de kígyószerű farka van. Nem is említve, hogy plusz karjai is voltak.
A World of Warcraftban a királynőt a Battle for Azeroth kiegészítő 8.2 frissítéséig (Rise of Azshara) normál női naga alakban ábrázolják.
Azshara, mint naga
Amikor Tyrande megpróbálta megmenteni Malfuriont a Rémálom elleni háború{39} során, a Smaragd Rémálom{40} egy hallucinációt hozott létre Azsharáról (Tyrande félelmeire játszva, hogy olyan lesz, mint a gonosz királynő):
Egy szörnyű, kékeszöld arc nézett rá. Elf volt, mégis szinte valami szörnyszülött halhoz hasonlított. Uszonyszerű nyúlványok nyúltak ki nemcsak a fejéből, hanem végigfutottak a pikkelyes hátán is. Sőt, pikkelyek borították az arcot és az ívelt mellkast is. A kezek úszóhártyásak és karmosak voltak, inkább hasonlítottak valami óceáni ragadozóéra. Ezek azonban még mindig jobban hasonlítottak egy éjelf alakjára, mint testének alsó része. Lábak helyett inkább egy kígyó és egy angolna csúszós törzsének valamiféle kombinációjának tűnt és akként mozgott. Valójában ennek a törzsnek a tüskés farka volt az, amely megpróbálta megfojtani Tyrande-t. ... A királynő volt az és mégsem. A pikkelyes arcban épp elég volt Azshara vonásaiból, bár a szemek tüzes vörös gömbök voltak, amelyek a főpapnő elméjébe akartak égni.
- részlet a Viharhozó című regényből{41}
A Hearthstone-ban:
Azshara legendás lényként jelenik meg az Utazás az Elsüllyedt Városba{42} kiegészítőben.
Csatakiáltás képessége lehetővé teszi a játékos számára, hogy négy ereklyekártya közül válasszon egyet, amelyet a játékos kezébe ad. A választható ereklyék: az Ősök Szarva, Golganneth Hullámköve, a Hullámok Gyűrűje vagy Xal'atath.
Hátlapi szövege: Hobbijai közé tartozik: Alattvalóknak parancsolgatás, alkuk kötése ősi istenekkel, és hosszú séták a tengerpart alatt.
Azshara, mint legendás lény (alkotó: Daniel Orive)
Az Utazás az Elsüllyedt Városba Mega Bundle elővásárlásával megkapjuk Azshara-t éjelf alakjában, mint alternatív mágus hőst és a hozzá tartozó kártyahátlapot.
A hős szövege így szól: Bár alkut kötött N'Zoth-tal, hogy túlélje a Hasadást, nem reagál jóindulattal arra, ha azt hallja: „Ősi Istenek óvják a királynőt!”{43}.
A kártyahátlaphoz tartozó szövege így szól: „Ne hagyd, hogy a látszat megtévesszen. Eléggé megválogatja a társaságát.”
Azshara mage hőshöz tartozó portréja
Szószedet:
1: night elf - éjtünde/tünde (a régebbi hivatalos fordításokban)
2: night elf - éjelf/elf (az újabb hivatalos fordításokban)
3: kaldorei - darnassziai nyelven „a csillagok gyermekei” (children of the stars)
4: Well of Eternity - Végtelen Forrás
5: War of the Ancients - Ősök Háborúja
6: Great Sundering - Nagy Hasadás
7: arcane - arkánikus
8: Javelins of Suramar - Suramar Dárdái
9: Highborne - Előkelő
10: Burning Legion - Lángoló Légió
11: Dath'Remar Sunstrider - Napjáró Dath'Remar
12: Tyrande Whisperwind - Szellőszó Tyrande
13: Kaldorei Resistance - Kaldoresi Ellenállás
14: Malfurion Stormrage - Viharhozó Malfurion
15: shadowbat - árnyékdenevér
16: doomguard - végzethozó
17: Twisting Nether - Asztráltér
18: Great Sea - Nagy-tenger
19: Old Gods - Ősi Istenek
20: Maelstrom - Vadörvény
21: Tidestone of Golganneth - Golganneth Hullámköve
22: quel'dorei - darnassziai nyelven „nemesi származású gyermekek” (children of noble birth), thalassziai nyelven pedig „nemeselfek” (high elves)
23: Sharas'dal, Scepter of Tides - Sharas'dal, az Áradatok Jogara
24: Mount Hyjal - Hyjal-hegység
25: Wild Gods - Vad Istenek
26: Zandalar Mountain - Zandalar-hegység
27: Hakkar, the Soulflayer - Hakkar, a Léleknyúzó
28: Hakkar, the Houndmaster - Hakkar, a Vadászmester
29: Mannoroth, the Destructor - Mannoroth, a Pusztító
30: Archimonde, the Defiler - Archimonde, a Megrontó
31: Illidan Stormrage - Viharhozó Illidan
32: high elf - nemeself
33: Pillars of Creation - Teremtés Pillérei
34: Keepers of Eternity - Végtelenség Őrzői / Örökkévalóság Őrzői
35: sea witch - tengeri boszorkány
36: Jaina Proudmoore - Szilajrév Jaina
37: Maiev Shadowsong - Árnydal Maiev