Hearthstone 'szép' pillanatai
Meccs kezdetekor megállapítottam hogy Kontrol Palaként nehéz dolgom lesz egy Priestel szemben, de hát a móka kedvéért miért ne játsszam végig. Hamar ki is derült hogy felélesztős priest ellen az esélyeim majd 0-ára csökkentek, de egy jó játékot ez se zár ki.
Na az első két körben a maxos életem gyógyítgatja, intenzív 'emojizás' keretében. Lehozza a jó öreg Convincing Infiltratort, leszedem, majd lehozza a Psychopompot letakarítom a placcot megint. Kijátszásra kerül a Shadow Essence majd érkezik Catrina Muerte. A játék innentől már csak szélmalomharccá vált, majd egyértelműen látszódott hogy esélyem sincs. Ezzel így nincs baj, de a folyamatos időhúzás, szándékos missplay, maradék mana heal face, emote össze-vissza dolgot nem tudom hova tenni.
Csak fogom a fejem és azon tanakodok, hogy embereknek örömet okoz ez a sok céltalan baromság. De amúgy konkrétan, ha megcserélnénk a szerepet, engem fárasztana le, ha folyton nyomkodnom kellene 'Greetings' Well Played', vagy ott lenne a konkrét lethalom, és még a saját időmet húzzam ilyen bagatell dolgokkal.
Ezek nekem is jönnek szép számmal. Mill technika beválik, a Vanish egy álom. Van egy Faceless Manipulator a paklimban, amikor a N'Zoth-om az Obsidian szobrokat idézi kifejezetten undorító. Szerencsétlenek 10 lappal a dekkükben is feladják.
Ez lehet nem vigasztalja a kontroll Palád, de az is lehet, hogy be tudsz játszani valami hasonlót, igaz nem 79-szer...