HS Blog: Malorne, a Fehér Szarvas
Miután megtudtuk, hogy kik is azok a Vad Istenek és megismertük őket általánosságban ismerkedjünk meg velük közelebbről is. Legalábbis azokkal, akik az Into the Emerald Dream kiegészítővel érkeztek.
Jöjjön is rögtön az egyik, ha nem a leghatalmasabb mind közül Malorne.
Malorne
Malorne, vagy ahogy a taurenek nevezik, Apa'ro, egy hatalmas és bölcs Ősi Védelmező (Ancient Guardian), aki egy hatalmas fehér szarvas alakjában jelenik meg. Ő volt Azeroth egyik első élőlénye, és réges-régen a természet védelmezőjeként járta a földet. Hatalma magában a természetben rejlett, és ő felelős a világ természetének megteremtéséért és ápolásáért. Cenarius atyja, aki a természet feletti uralmát Malorne-tól örökölte. Bár a nagy szarvast az Ősök Háborúja (War of the Ancients) során a démonúr Archimonde megölte, a Kataklizma után feltámadt, hogy segítse Hyjal Védőit (Guardians of Hyjal) a Tűzúr, Ragnaros erői elleni harcban. A Lángoló Légió harmadik inváziója során Malorne Xavius csapdájába esett a Smaragd Rémálomban (Emerald Nightmare), amíg a Cenarion Körhöz (Cenarion Circle) tartozó fődruida (Archdruid) rangra emelkedett kalandor ki nem szabadította.
Korai történelem
Malorne legkorábbi feljegyzései A fehér szarvas és a hold című tauren-mítoszban találhatóak. Ez leírja, hogy Malorne, akire a taurenek vadásztak, hogyan alkudott meg Elune-nal segítségért cserébe. Malorne elfogadta Elune segítségét, és az alku részeként szerette őt.
A mese egy másik változata szerint Malorne a világ első alkonyatakor szeretett bele a Hold istennőjébe. Az ő fénye vezette őt az erdőben, és megmutatta neki, hogy nincs egyedül. Elűzte a félelmet és reményt hozott. Sok teremtmény szerette a Holdat. A fényt úgy adja, ahogy akarja, a saját időbeosztása szerint, és a holdfényt nem lehet elfogni vagy megszállni. Még így is, éjszakáról éjszakára, a Fehér Szarvas üldözte őt az égen. Olyan gyors és erős lett, hogy végül sikerült elérnie. Az istennőt annyira meghatotta az odaadása és szépsége, hogy a hitvesévé tette. A mai napig akkor szereti a legjobban a vadont, amikor az ő ragyogása világítja meg.
Bármi is legyen az igazság, végül Malorne lett Elune hitvese. Elune ebből a kapcsolatból szülte Cenariust.
A fehér szarvas és a hold (függők Mennydörgő Szirten (Tunder Bluff))
Mivel Ysera, az Álmodó beleegyezett, hogy Cenarius nevelőanyjaként tevékenykedjen, gyakran összetévesztették a félisten valódi anyjával. Ennek következtében olyan pletykák is keringenek, hogy ő és Malorne romantikus kapcsolatban álltak. Ezek a pletykák azonban alaptalanok, bár Ysera mélységes szeretettel és tisztelettel viseltetett a félisten iránt. A természet egyik leghatalmasabb bajnoka volt, és gyakori látogatója a Smaragd Álomnak (Emerald Dream).
Az Ősök Háborúja
Az Ősök Háborúja során Cenarius Malorne-hoz és Azeroth többi félistenéhez fordult, hogy csatlakozzanak a Lángoló Légió (Burning Legion) elleni harchoz. Hosszas vita után Cenarius meggyőzte őket, hogy egyesüljenek Árnydal Jarod (Jarod Shadowsong) kapitány parancsnoksága alatt, aki egy éjelf (night elf) sereg és más teremtményt vezetett a Légió ellen. Cenarius őrjöngött, látva Ursol, Ursoc, Aviana és Agamaggan halálát. Cenarius több száz felőrt (felguard) és felvadászt (felhunter) zúzott le. A démonok végül elkapták Cenariust, de mielőtt a démonok megölhették volna, Malorne belépett a harcba, és fenséges fehéren világító testével elvakította az összes démont. Malorne patái sok démont szétzúztak, míg agancsai sok más démont megöltek. Malorne megvédte fiát, Cenariust, és egy pillantással az elfek felé, mintha telepatikusan parancsolta volna nekik, hogy jöjjenek a fiáért, Árnydal Jarod és a többiek Cenariust biztonságba vitték.
Malorne dühe talán megfordíthatta volna a helyzetet a Lángoló Légió ellen, ha Archimonde nem jelenik meg. Fekete villám csapott a Malorne körüli földbe, megperzselve azt, majd a földből felcsapó zöld tűz elnyelte Malorne-t, a bőrét égetve, miközben a föld és a szikla óriási kezeket formált, amelyek a négy lábát a földhöz szegezték. Archimonde Malorne magasságával megegyező méretűre nőtt. Malorne kiszabadította magát a mágikus csapdából, és agancsával Archimonde-ra rontott, ami rengést és villámlást okozott, miközben a démonok és a közelben lévő különböző fajai Azeroth-nak megrázkódtak, és döbbenetükben hanyatt estek a földre. Malorne és Archimonde még egy darabig küzdöttek, míg végül Archimonde-nak sikerült megragadnia Malorne-t, és nagy erővel kitörte a nyakát. Cenarius bátor megmentőjét és atyját Archimonde élettelenül dobta félre. Malfurion tudta, hogy Cenarius eszméletlen, és hogy Archimonde épp most ölte meg Malorne-t, ezért varázslatot bocsátott ki, amely során indák nyelték el Archimonde testének nagy részét. A démonúr megfontoltan, mint mindig, úgy döntött, hogy visszavonul, és eltűnik egy zöld lángcsóvában, amely felemésztette az indákat.
Malorne harca Archimonde-al
Röviddel ezután (valójában csak néhány pillanattal később) Alexstrasza, Ysera és Soridormi, valamint további sárkányok csatlakoztak az Ősök Háborújához. Ysera Malorne láttán megállt, és fülsiketítő sikollyal tágra nyitotta ragyogó jáde szemeit (ez azon kevés esetek egyike, amikor ezt tette a feljegyzett történelemben). Ahogy a vérengzésen keresztül a barátja felé száguldott, lábaival és szárnyaival démonok ezreit hajította minden irányba. Tombolása tovább folytatódott, utat törve magának a cél felé, mígnem állát Malorne fejére téve mozdulatlanná vált. Zokogás hallatszott, ahogy az Álmodó gyászolta a Fehér Szarvast.
A Kataklizmát követően Viharhozó Malfurion (Malfurion Stormrage) kalandorok segítségével feltámasztotta Malorne-t, aki ezt követően csatlakozott a Hyjal Védőihez.
Malorne a természet egyik leghatalmasabb bajnoka volt, és gyakori látogatója a Smaragd Álomnak. Malorne-nak valóban erős kapcsolata volt az Álomhoz, amely leginkább a zöld sárkányokéhoz hasonlított. Ő is rendelkezett álomlátással, és így egyszerre érzékelte az Álmot és Azeroth aktuális állapotát. Malorne gyógyító erővel is rendelkezett, valamint nyugtató aurával, amely néha megállította a csatákat, mielőtt azok elkezdődtek volna. Ráadásul ő volt az egyik első élőlény a világon. Halála idejére Azeroth egyik legkedveltebb és leghatalmasabb félistenévé vált, és híres volt bölcsességéről.
Malorne ábrázolása a Hearthstone-ban
A Fehér Szarvas és a Hold
A Földanya tiszta gyermekeinek bátor szívébe helyezte a vadászat szeretetét. Mert az első hajnal teremtményei vadak és ádázak voltak. Elrejtőztek a Földanya elől, és az árnyékban és a föld vad helyein találtak vigaszt. A Shu'halo (Taur-ahe nyelven a Taurenek) vadászott ezekre a vadállatokra, ahol csak lehetett, és a Földanya áldásával megszelídítette őket.
1. oldal
Egy nagy szellem azonban elkerülte őket. Apa'ro egy büszke, hófehér szarvas volt. Agancsai az ég tetejét súrolták, hatalmas patái pedig a világ mélyét taposták ki. A Shu'halo a korai világ sarkaiba vadászott Apa'ro-ra - és közeledett ahhoz, hogy elkapja a büszke szarvast.
2. oldal
A nagy szarvas menekülni próbált, és felugrott az égbe. Ám amikor már biztosnak tűnt a menekülése, hatalmas agancsa belegabalyodott a csillagokba, amelyek fogva tartották. Bár rúgkapált és küzdött, Apa'ro nem tudta magát kiszabadítani az égből. Ekkor találta meg Mu'sha (Taur-ahe nyelven Elune vagy egyszerűen Hold), aki a hajnal felé üldözte testvérét, An'she-t (Taur-ahe nyelven Nap). Mu'sha meglátta a hatalmas szarvast, amint küzdött, és azonnal beleszeretett. Az okos hold alkut kötött a hatalmas szarvassal - kiszabadítja a csillagok csapdájából, ha a szarvas megszereti őt, és véget vet magányának.
3. oldal
Mu'sha megszerette Apa'ro-t, és gyermeket szült neki. A gyermek, egyesek szerint félisten, az éjszaka árnyékos erdeiben született. Cenariusnak hívták, és az ébrenléti világ és a mennyek birodalma közötti csillagösvényen járt.
4. oldal
Ez lenne hát Malorne története. A következő részekben pedig érkezik a többi Vad Isten is.
Korábbi történetek: