Chris Metzen visszavonul

Chris Metzen búcsúzásának a fordítása

Alig, hogy 20 éves lettem, amikor elkezdtem dolgozni a Blizzardnál. Mostanra már úgy tűnik, mintha egy emberöltővel ezelőtt lett volna. Az első pár év egy óriási kaland kezdete volt számomra, egy olyan kalandé, ami elvitt engem a világ minden pontjára és megismertem több ezer csodás személyt, akik mind olyanok, mint én - és végül ez formálta a teljes felnőtt életemet.

Persze, amikor elkezdtem fogalmam nem volt róla, hogy mit csinálok. Elképzelésem se volt, hogyan készítsek játékokat vagy szórakoztató termékeket...

Viszont kielégíthetetlen vágyam volt, tele ötletekkel hősök és történetek iránt.

Az egyetlen igazi gyakorlatom, mielőtt csatlakoztam a Blizzardhoz a hosszú D&D (Dungeons and Dragons) kampány volt, amit legjobb barátaimmal készítetem (Sam, Mike P., Daniel és Mikey C. (tudjátok kik vagytok, srácok... HAMRO!)). Az első szerelmem az ötletek előállítása volt a barátaimmal - hatalmas tájak, karakterek, cselekmények. Ezért éltem. Ez egy biztonságos hely volt a feszültség és nyomás közepette és megváltoztatta a kemény tinédzser éveimet. A D&D biztosította menedék a nagyszerű elmék és képzeletek dicső értekezlete volt, és úgy éreztem valóban oda tartozok.

Egy olyan hely volt, ahol a barátság és a képzelet elválaszthatatlan.

Az őrült váratlan lépések, melyeket a játékosok követtek el - kibővítették képzeletünket oly módon, amiről soha nem is álmodhattunk. Imádtam, ahogy a szerepjátékban lévő kalandok során oly sokat megtudtunk egymásról - és sokszor saját magunkról is. A közös elképzelések segítettek nekünk értelmet nyerni ebből az őrült világból, amiben felnőttünk. Együtt erősebbé tett minket.

Megtanultam egy  fontos igazságot a barátaimtól, de nem igazán értettem ennek a mélységét, a fontosságát éveken át:

A kreativitás csak közösen működik.

Visszatekintve a Blizzardnál töltött éveimre, most már látom mennyire mélységesen formálta ez az elképzelés a karrieremet. Látom ahogy a barátaim és munkatársaim formáltak a Blizzardnál.

Majdnem 23 éven át megvolt az a hihetetlen kiváltságom, hogy a legokosabb, legkreatívabb elmékkel építhettem világokat és készíthettem játékokat. Sétáltam az óriásokkal is (és néhány óriás vállán is álltam).

Röviden; nagyon élveztem az életem.

A legkirályabb munkám volt - de az az igazság, hogy néha nagyon nehéz volt. Játékokat készíteni tucatnyi kiváló, szenvedélyes igazi kockával, akik a saját friss ötleteiket és elképzeléseiket adják hozzá, igazán érdekes tud lenni. Konszenzusra jutni bizonyos design döntések, történeti alapok és rajzolási irányzatok szerint nagyon sok kommunikációt, türelmet és "adok-kapokot" igényel. Ez néha eléggé fárasztó lehet. De amikor együtt vagy a csapattársaiddal, együttműködtök és átjuttok azon a bizonytalan talajon, amit a kreativitás feszültsége okoz, akkor jön létre az igazi varázslat.

Ez nem csak a döntésekről szól, amire jutunk - vagy a termék végső formájáról, nem... Ez nagyobb annál - és végtelenül fontosabb. Az igazi együttműködés bizalmat épít - és a bizalom az alapja az összes hosszan tartó kapcsolatnak. A bizalommal sokkal többet tudsz készíteni, mint egy nagyszerű terméket.

Egy törzset építesz...ami meg tud építeni bármit.

Mint egy kézműves család.

Ez volt a Blizzard nekem. A második családom az életem összes jó és rossz pillantában ott volt nekem, és mindig ott is marad. A nagyszerű, kocka háttere az életemnek. Nem a "munkát" értem ez alatt, sőt még csak nem is a kreatív feladatokat - hanem az embereket. Az emberek, akik újra és újra felemeltek engem és hittek bennem - és mindig arra ösztönöztek, hogy a maximumot hozzam ki magamból mind művészként és mind vezetőként az évek során.

A Blizzard testvéreimnek... Bárcsak lennének rá szavaim.

Minden annyira... közhelyesen hangzik.

Csak arra tudok gondolni...

Segítettetek nekem hinni magamban, elérni még a legvadabb álmaimat is.
Örökre hálás leszek nektek.

Szeretlek mindannyiótokat mindenemmel, amim csak van.

Köszönöm.

És nektek, a Blizzard hatalmas játékos közösségének - ti, akikkel személyesen találkozhattam és ti, a világ minden pontján, akikről csak hallottam - köszönöm!

Köszönöm, hogy egy különleges részese lehettem a közösségeteknek. Hogy engedtétek, hogy hozzátok tartozzak. Számtalan kalandot osztottunk meg egymással és mindig meghajoltunk a játékaink iránti szenvedélyeteket, illetve az egymás iránti elkötelezettséget látva. Köszönöm az összes ölelést a BlizzConon, a mosolyokat, a kézfogásokat és a történeteket. Sosem fogjátok tudni, hogy mennyire megérintettetek engem és inspiráltatok, hogy mindent beleadjak.

Most már egyenesen a tárgyra térek. Egy fordulóhoz értem az utamon. Egy új, sokkal csendesebb fejezet közeleg felém.

Visszavonulok.

Igen.

Leteszem a fegyvereimet.
Távozok.
Felszállok az utolsó griffonra, hogy elhagyjam Stormwindet.
Értitek.

Tudom, ez őrület.

Ez egy óriási változás nekem, de egy olyan változás, amire vártam már egy ideje. Persze ez így eléggé irónikus annak tudatában, hogy a dolgok soha nem mentek jobban a Blizzardnál. Csupán ez az év milyen elképesztő volt.

A Legion érkezése.
Az Overwatch megjelenése.
A Warcraft film.

Soha nem voltam büszkébb a Blizzardra és a termékek minőségére, mint most. Igazán figyelemre méltó, hogy még ennyi év után is új magasságokat tudunk elérni és a világot újabb elképesztő utazásra visszük el. Úgy hiszem, a Blizzard jövője fényesebb, mint valaha.

Nem fogok hazudni - nagyon nehéz lesz elhagyni ezeket a világokat, amelyeket úgy szeretek, de biztos vagyok benne, hogy a legszenvedélyesebb, legtehetségesebb és legelkötelezettebb csapat kezében hagyom.

Alig várom, hogy a Blizzard világai merre folytatódnak - és úgy fedezzem fel őket, mint mindenki más. Rajongóként. Kalandorként.

Ez annyira király...

Azért használtam azt a szót, hogy "visszavonul", mert nem megyek át másik céghez, nem kezdek bele új projektekbe. Hosszú, bámulatos évek voltak, de eljött az ideje, hogy lassítsak. Pihenjek. Ledőljek a kanapémra és kövér legyek. Vagyis, kövérebb...

Komolyra fordítva a szót, arra az egy dologra fogok összpontosítani, ami mindennél többet jelent nekem a világon - a családomra. Ők az életem magja, inspirációm és legnagyobb örömöm forrása. Amellett, hogy már nevelek két gyereket, nemrégiben üdvözölhettük a harmadikat is! Otthon lenni velük, eltölteni az időt közösen... szeretni a feleségemet minden erőmmel... ez most a karrierem.

És soha nem voltam boldogabb.

Béke legyen veletek!

Szeretem mindannyiótokat!

Találkozunk online!

Chris