HS Blog: Cenarius, az Erdő Ura
Előzőleg megismerkedtünk Malorne-nal, most következzék a fia a másik nagyerejű félisten Cenarius.
Cenarius
„Ki meri bemocskolni ezt az ősi földet? Ki meri magáravonni Cenarius és az éjelfek haragját?”
– Cenarius szembeszáll Pokolsikoly Grommash-sal (Grommash Hellscream)
Cenarius (ejtsd: sənɑ:riəs, mint „sin-AH-ree-uhs”), az Erdő ura és sok druida pártfogója, Azeroth egyik legerősebb és legbefolyásosabb félistene. Az éjelfek által imádott Malorne fia tanította az elfeket arra, hogy druidák legyenek és a természetet elfogadják, szemben az arkánra hajlamos Előkelőkkel (Highborne) és a vallásos beállítottságú Elune Nővérei Testvériséggel (Sisterhood of Elune). Apja halála után Kalimdor erőinek parancsnokaként szolgált az Ősök Háborújában (War of the Ancients). Továbbra is az elfek és azok erdeinek tanítójaként és védelmezőjeként szolgált 10.000 éven át, amíg a Pokolsikoly Grom vezette, démonikusan megrontott orkok meg nem ölték.
Néhány évvel később – a Kataklizma után – a felébredt Yserával együtt visszahozták a világba Sothann Kapuin (Gates of Sothann) keresztül, hogy segítsen megvédeni Hyjalt Ragnaros és az újraéledő Alkonypöröly (Twilight's Hammer) ellen. Most a Cenarion Kör (Cenarion Circle) vezetőjeként szolgál.
Születése és gyermekei
Elune, a Hold istennője és Malorne félisten fiaként Cenarius mély kapcsolatot örökölt Azeroth világával és teremtményeivel. A taureneknek van egy mítosza (Az Erdőúr és az Első Druidák), amely állítólag Cenarius fogantatásának történetét meséli el. Elune megszülte Cenariust, de Malorne-ra bízta, mert Cenarius inkább a halandó világ teremtménye volt, és nem lehetett vele. Amikor Cenarius születése hullámokat vetett a Smaragd Álomban (Emerald Dream), Ysera azonnal érdeklődést mutatott iránta. Bevezette őt az Álomba, megtanította neki annak sok titkát, és egyfajta nevelőanyja lett. Valójában a szeretetteljes megértés, amit ő és Cenarius megosztottak egymással, arra késztette Azeroth idősebb fajai közül sokakat, hogy a anya fia párosnak nézzék őket. Malorne tudta, hogy nem tud megfelelően gondoskodni a fiáról, de Ysera magáéként kezelte Cenariust. Cenarius megszerette Ysera zöldellő birodalmának buja erdeit. Gyakran lehetett őt végtelen álomútjain találni, amint Azerothot és teremtményeit figyelte, vagy egyszerűen csak reménykedett mindabban, amivé még válhatnak.
A félisten hatalmas és ravasz lénnyé nőtte ki magát, az ég és a föld egyesülésévé. Számos hatalommal rendelkezik a természet felett, amelyet apjától, Malorne-tól örökölt. Sok gyermeket nemzett. Lányai a driádok (dryads), fiai pedig a bölcs Liget Őrei (Keepers of the Grove), vagy egyszerűen csak „Őrzők” néven ismertek, köztük Remulos, Ordanus és Zaetar. Az egyik éjelf legenda szerint a kentaurok Cenarius fattyú gyermekei voltak, de valójában Cenarius fiától, Zaetartól és Theradras hercegnőtől (Therazane lánya) származtak, így Cenarius a nagyapjuk. Bronzszakállú Brann (Brann Bronzebeard) szerint a magnataurok szintén Cenarius leszármazottai. Cenarius azt állítja, hogy az éjelfekkel is rokonságban áll, de soha nem mondta, hogy milyen módon.
Az Erdőúr és az Első Druidák (függő Mennydörgő Szirten (Tunder Bluff))
A taurenek
Valamikor a mogu birodalom fénykorában egy yaungol néven ismert intelligens szarvasmarhafajta élt Cenariusszal együtt a Kalimdor középső síkságain. Végül a yaungolok megelégelték, hogy a trollokkal kell megosztaniuk a vadászterületüket, és Cenarius kívánsága ellenére délre vándoroltak. Délen a yaungolokat a mogu rabszolgasorba taszította, amíg több más rabszolgafajjal együtt meg nem döntötték elnyomóikat. A forradalom után sok yaungol visszavándorolt északra, és egy csoport, amelyet ezután tauren néven ismertek, újra egyesült Cenariusszal, és újra felfedezte elveszett hagyományait. Azok, akik Cenariustól tanultak, megtanulták a druida mágiát. Xarantaurt feltehetően Cenarius tanította ez idő alatt.
Az éjelfek
Amikor az éjelfek letelepedtek az Örökkévalóság Kútja (Well of Eternity) körül, kíváncsiságuk miatt számos hatalmas lénnyel találkoztak és barátkoztak, köztük Cenariusszal, aki rokonságot vallott az velük, bár soha nem magyarázta meg, hogy milyen módon. A félisten megkedvelte az éjelfeket, és sok időt töltött azzal, hogy a természeti világról tanítsa őket Val'sharahban, az otthonában, az éjelfek druidizmusának szülőhelyén. Vezetése alatt az elfek erős empátiát fejlesztettek ki az ősi Kalimdor élő erdei iránt, és gyönyörködtek a természet harmonikus egyensúlyában. Néhányukat annyira átformáltak a félisten tanításai, hogy soha nem hagyták el a birodalmát, és úgy döntöttek, hogy Cenarius oldalán maradnak, mint az ő védelmezői. Ezek a kevesek megszűntek elfek lenni, és örökre megváltozott testű erdőőrökké (woodland guardians) váltak. Idővel azonban az éjelfek egyre inkább vonzódtak a Kút kozmikus energiáihoz. Ráadásul a civilizációjuk gyors növekedése elkerülhetetlenül új épületek és utak létrehozásához vezetett. Nagy erdőterületek tűntek el.
A nyugodt erdőségek kiterjedt városokká váltak, és a nagy fákat olyan formára torzították és csavarták, amely jobban szolgálta a lakhelyüket. Az éjelfek elvesztették a kapcsolatot a természettel.
A félistennél tanulmányaikat folytatók száma egyre csökkent, és Cenarius szomorúan vette tudomásul, hogy minden munkája hiábavaló volt. Vonakodva hagyta el az éjelfek földjét. Elhatározta, hogy tiszteletben tartja a döntésüket, bármennyire is nem ért egyet vele. Ettől kezdve Cenarius visszavonult a világ vadonjaiba, és a legtöbb érző fajt elkerülte, amíg azok már a puszta létezésében is kételkedni kezdtek.
Az első druida
Ezer évvel később Viharhozó Malfurion (Malfurion Stormrage) több legendára is rábukkant, amelyek a titokzatos Cenariusra utaltak. Malfurion mindig is nagy tisztelettel viseltetett a természet iránt, bár az éjelfek mint faj már régen felhagytak az ilyen dolgok iránti érdeklődéssel. Ezeket a legendákat megosztotta ikertestvérével, Viharhozó Illidannel (Illidan Stormrage) és közös barátjukkal, Szellőszó Tyrande-vel (Tyrande Whisperwind). A három elf úgy döntött, hogy izgalmas kaland lenne Cenarius felkutatása, bár valójában ők sem hittek jobban a félistenben, mint népük többi tagja. Nem telt el sok idő, és Azeroth növényei és állatai hírt hoztak Cenariusnak erről a három alakról. Cenarius meglepődve és kíváncsian kereste meg őket, és belenézett a szívükbe. Malfurionban nagy ígéretet látott, egy olyan ígéretet, amely Cenariust elhatározásra késztette.
A nevető trió (így hívták őket társaik) elnémult, amikor Cenarius kilépett egy árnyékos sűrűből. Bemutatkozott, és felajánlotta, hogy megtanítja őket a druida művészetekre. Lelkesen elfogadták, és elkezdtek Val'sharahban gyakorolni. Malfurion gyors és tehetséges tanítványnak bizonyult, bátyja azonban ügyetlen volt, és hamar türelmetlenné vált. Tyrande a maga részéről már újonc volt Elune Nővérei Testvériségében, így mindenekelőtt az istennőnek szentelte magát. Cenarius tudta, hogy egyedül Malfurionból lesz majd druida. A bölcs Cenarius gyámsága alatt Malfurion lesz Azeroth első halandó druidája.
A Légió
Malfurion jelentős haladást ért el tanulmányaiban, mielőtt egy nyugtalanító látomás támadta meg. Tehetetlenül nézte, ahogy a palotában lévő Előkelők visszaélnek az Örökkévalóság Kútjának mágiájával. A látomás erős meggyőződést adott neki, hogy Azshara királynő és magas rangú varázslói katasztrófát fognak okozni, ha valaki nem avatkozik közbe. Malfurion aggodalmát az akkoriban a szent Holdtisztáson (Moonglade) lakó Cenarius elé vitte. Az éjelfek azonban még így is túl későn vették észre, hogy mi történik. Démonok özönlöttek ki a királyi palotából, és mészárolni kezdtek mindent, ami az útjukba került. Elkezdődött az Ősök háborúja. Ahogy a válság kibontakozott, Cenarius megtanította Malfuriont mindenre, amit tudott, majd felkereste Azeroth többi félistenét. Ők nem voltak hozzászokva az együttműködés gondolatához, ezért Cenariusnak sokat kellett győzködnie őket, mire végül megegyeztek a cselekvés módjában. A csatatérre lovagoltak, és megállapították, hogy a háború már javában zajlik. Cenarius gyorsan felmérte a helyzetet, majd a többi félistent az éjelf sereg vezetőjéhez, Árnydal Jarod (Jarod Shadowsong) kapitányhoz vezette. A megdöbbent kapitány készségesen elfogadta a félistenek segítségét, és úgy tűnt, hogy a csata iránya megváltozik.
Egy azsharai csata során Cenarius áldását adta Magashegy Hulnra (Huln Highmountain), hogy népe örökre a kegyeit élvezze. Ez Huln és népe tülkét Eche'ro Szarvává (Horn of Eche'ro) változtatta, jávorszarvas-szerű agancsokká, amelyek örökre áldottként jelölik őket.
Cenarius harca Mannoroth-tal
Malorne halála és a Hasadás
Az új és hatalmas fenyegetésre reagálva a hatalmas démoni sereg a félistenek ellen irányította támadásait, akiken hamarosan felülkerekedtek. Cenarius súlyosan megsebesült és teljesen körbe volt véve, mire Malorne a démonokre rontott és hatalmas agancsainak néhány suhintásával visszaverte fia támadóit. Az éjelfek azonnal akcióba lendültek, és az eszméletlen Cenariust biztonságba helyezték. Malorne egy ideig könnyedén feltartóztatta a démonokat. Ekkor Archimonde előbukkant, és egyszemélyes harcba bocsátkozott az óriás szarvas ellen, végül kitörte Malorne nyakát. Malfurion dühös volt és szomorú; gyökereket hívott elő a földből, hogy megtámadja a démonurat. Ahogy a növények egyre szorosabbra fűzték a démon hatalmas alakját, Archimonde kénytelen volt elmenekülni.
Ysera szomorúan értesült Malorne haláláról, és sárkányai óvatosan segítettek Cenariusnak belépni a Smaragd Álomba, ahol a zöld sárkányok ellátták a sérüléseit. Szomorúsága és sebei elhúzódó hatása ellenére Cenarius nem sokkal a Nagy Hasadás (Great Sundering) után kilépett az Álomból, mert érezte, hogy a föld gyógyulásért kiált. Rémületére felfedezte, hogy Illidan egy második Örökkévalóság Kútját hozott létre. Árnydal Jarod Malfurionra bízta Illidan büntetését, aki úgy érezte, hogy az ostobaság csúcsa lenne szabadon hagyni Illidant, hogy folytassa vakmerő hatalmi törekvéseit. Így Cenarius segítségével Malfurion egy hatalmas földalatti barlangbörtönbe zárta Illidant, hogy az idők végezetéig láncra verve és erőtlenül maradjon ott.
A Worgenátok
Amikor Malfurion felfedezte a farkas alakot, Goldrinn vak dühe eluralkodott rajta, és megtámadta Cenariust. Cenarius elzárta Malfuriont Daral'nir alá a Smaragd Álomba, ahol a dühe lecsillapodott. Malfurion ezután minden druidának megtiltotta a falkaváltozat használatát.
Később, amikor Agyartűz Ralaar (Ralaar Fangfire) és a Sarló Druidái (Druid of the Scythe) lettek az első worgenek, Malfurion tanácsot kért Cenariustól, hogyan bánjon a bukott druidákkal. Cenarius azt válaszolta, hogy Malfurion most már maga is shan'do (nagytiszteletű mester), és nem mindig kérhet Cenariustól válaszokat. Cenarius áldásával Malfurion és számos más druida találkozott Holdtisztáson, és megalapították a Cenarion Kört, hogy szembenézzenek Legfőbb Alfával (Alpha Prime).
Az orkok
Az orkok, akik elmenekültek a Keleti Királyságokból (Eastern Kingdoms), miután Thrall látomást kapott, Kalimdorban kötöttek ki. Thrall, aki találkozott Pokolsikoly Grommash-al akit épp egy embercsoporttal vívott csatában talált, megparancsolta az ork törzsfőnek és klánjának, hogy gyűjtsenek fát egy előőrs építéséhez. Grom vonakodva engedelmeskedett, és mélyebbre ment Ashenvale-be, hogy elkezdje kivágni az erdő fáit és megölni a helyi éjelfeket, akik megpróbálták megvédeni a földet.
Annak ellenére, hogy már nem voltak varázslók a soraikban, az orkok még mindig a Légió összetéveszthetetlen jelét hordozták a lelkükben. Cenarius, mint a természetre annyira ráhangolódott lény, aki a legkisebb romlást is megérzi, azt feltételezte, hogy a Hamvasvölgyi (Ashenvale) orkok a Légió felderítői voltak. Cenarius meggyőződött róla, hogy az orkok visszatértek a harci szokásaikhoz. Éjelfek és fapásztorok (treant) egy csoportját vezette az ork betolakodók ellen.
Grom és a Csatadal (Warsong) klánt legyőzték a félisten erői, a fegyvereiknek alig volt hatásuk ellenük. Amikor már minden remény elveszettnek tűnt, több troll megérezte a közelben lévő misztikus forrást, amely megadná nekik a szükséges erőt. Miután útközben elintézték a helyi lakosokat, Grom és klánja ivott a kútból, annak ellenére, amit Thrall tanított nekik. A kutat korábban Mannoroth megfertőzte, és ez vezetett ahhoz, hogy újra létrejöjjön a kapcsolatuk az erős fel mágiával, amely először kötötte őket a Légióhoz.
Grom és harcosai természetfeletti gyűlölettel és dühvel teltek meg, és megtorlásba kezdtek Cenarius és szövetségesei ellen. A kútba kevert démonvér ereje lehetővé tette Gromnak és orkjainak, hogy egyenlő esélyekkel küzdjenek Cenarius ellen, és végül heves küzdelem után megölték a félistent. Mannoroth pillanatokkal később megjelent Pokolsikoly és csapatai előtt, és rabszolgasorba taszította őket, mivel a vérének ivásával ismét fogékonnyá tették magukat az irányítása alá. Az éjelfek és sok más lény, köztük Ysera is, gyászolták Cenarius tragikus halálát. Cenarius halála az orkok keze által, akár démonoktól fertőzött, akár nem, feldühítette az éjelfeket, és bebetonozta, hogy a vad, zöldbőrű (bár abban a pillanatban vörösbőrű) teremtményeket ellenségeiknek tekintik. Amikor Malfurion fontolóra vette a Jaina és Thrall erőivel való szövetkezés lehetőségét, megjegyezve, hogy ők is harcolnak az élőholtak ellen, Tyrande hevesen elutasította az ötletet, és arra hivatkozott, hogy Cenariust ők ölték meg, és ez bizonyítékot arra, hogy az orkok az ellenség.
Cenarius harca Grommash-sal
Legyőzése után Cenarius szelleme visszatért a Smaragd Álomba, és azon belül képes volt érzékelni a Hyjal-hegyi csata eseményeit. Cenarius látta, ahogy az orkok kéz a kézben védik Nordrassilt az éjelfekkel és az emberekkel, és egyre nagyobb tiszteletet ébresztett irántuk. Cenarius látta, hogy a fel befolyás ellenére szövetkeztek a Légióval szemben és a világ védelmezői (különösen Garrosh apjának egykori rabszolgatartója felett aratott győzelmét emelte ki), így amikor mind ő, mind a Horda visszatért Hyjalba, hogy ismét megvédjék a Világfát, Cenarius új megvilágításban látta az orkokat és szövetségeseiket.
Halála után Cenarius Ardenweald-be került és ott is maradt egészen a Kataklizma utáni visszatéréséig.
Később, mikor a Légió újra Azerothra érkezik Cenariust rabul ejti a Smaragd Rémálom, és ugyan ő azt hiszi, hogy a Rémálom ellen küzd épp az ellenkezőjét teszi. Végül kalandorok segítségével Malfurion megszabadítja mentorát.
Cenarius (Rémálom alak)
Évekkel később, amikor az Ősi Megtestesülés (Primal Incarnate) Fyrakk megtámadta a Smaragd Álmot, Cenarius oda utazott, és az Amirdrassil alatti központi táborban látták.
Cenarius ábrázolása a Hearthstone-ban
Az Erdőúr és az Első druidák
Idővel a gyermek, Cenarius, büszke apja termetére nőtt. A nagy vadász a fák és a csillagok testvérévé vált, és a világ távoli tájait járta, a hajnal harmonikus dalait énekelve. Minden teremtmény meghajolt kecsessége és szépsége előtt - senki sem volt olyan ravasz, mint a Hold és a fehér szarvas fia.
Végül Cenarius összebarátkozott a Shu'halóval (Taur-ahe nyelven a Taurenek), és beszélt nekik a megváltozó világról. A Föld gyermekei testvérként tekintettek rá, és megesküdtek, hogy segítenek neki gondozni az élet mezőit és a nagy Földanya kedvelt teremtményeit.
Cenarius megtanította a Föld gyermekeit hogyan beszéljenek a fákkal és a növényekkel. A Shu'halók druidákká váltak, és nagyszerű varázslatokat hajtottak végre, hogy a földet egészségesen tartsák. A Shu'halo sok nemzedéken át együtt vadászott Cenariusszal, és megóvta a világot az alatta kavargó árnyaktól.
Ez lenne Cenarius története röviden. A következő részben egy újabb Vad Isten fog érkezni.
Korábbi történetek: