HS BlogokDarkstone - Vihar közeleg!

HS Blog: Darkstone - Vihar közeleg!

2022.06.24 14:05
158

Nellie nyomában!

Üdvözletem!

A mai alkalommal kicsit más fajta vizekhez fogok evezni... hehe. Szóval rendhagyó módon ez most nem egy tipikus paklibemutató lesz, sőt még csak nem is játszható vagy működő pakliról lesz szó! Így mindenkitől elnézést kérek előre is, ha valaki arra számított volna, hogy itt most komoly dolgokról lesz szó!

De akkor mi ez a random " aréna paklinak " is csak jó indulattal nevezhető katyvasz. :D

Nos, ez egy új sorozatomnak az első felvonását akarná képezni, ami Darkstone címen futna majd. Ezek nem a paklikra vagy azok működésére fog épülni, hanem inkább egyfajta rövid történetmesélés lesz, a lapokat felhasználva. Tehát úgy kell ezt elképzelni, hogy én veszek random lapokat, azokat összepakolom, és a szerint írok hozzájuk egy történetet.

Lesz, amikor egy vagy több kártya kapja majd a központi szerepet, de lesz olyan is amikor a kaszt ( Mage, Paladin stb ) kapja majd meg a staféta botot. Ennek fényében, gondolom, mondanom se kell, hogy az egésznek semmi köze nincs az eredeti Warcraft lore-hoz. Felfogható az egész úgy is, mintha ezek amolyan kamu kalandmódok lennének a játékhoz. 

Természetesen vannak korlátok még így is, és sok story hasonló elemekből fog építkezni, mivel a neutral lapok közül sok olyan kártya lesz amit, más kasztok paklijainál, ezáltal a történetben is fel lesz használva. Természetesen igyekszem minél jobban színesíteni az egészet, de nyugalom, mindegyik másról fog szólni! Ezekben a történetekben nagy mélységeket, vagy magvas gondolatokat nem kell keresni, ezek pusztán a szórakoztatás céljából készülnek!

Illetve nagy irodalmi alkotásokat se várjatok tőlem, én nem vagyok író, de azért igyekszem, magamat odatenni amennyire csak lehet. Sőt ha valaki kedvet kap hozzá, akár saját maga is kiegészítheti, vagy folytathatja is a történeteket.

Meglátjuk majd mennyire lesz igény a dologra, minden esetre 9 rész biztosan lesz, mivel 9 kaszthoz már készült pakli és történet is. Egyedül a Demon Hunter még amin agyalok hogy mit lehetne kihozni belőle. :)

Na de akkor ennyit a felvezetésről elöljáróban, köszönöm szépen a figyelmet, és ha még érdekel a dolog, akkor a link-re kattintva máris olvashatod a történetet!

Jó szórakozást kívánok hozzá! :)

Darkstone - Vihar közeleg! 13580

Pakli megtekintése

Vihar közeleg!

A régi idők tengerészei vadabbnál vadabb, történeteket hagytak hátra az utókor számára. Ezen történetek közül is a különböző tengereket benépesítő gigantikus szörnyekről szólóak a legérdekesebb és leghátborzongatóbbak is egyben.  Ezek közül a lények közül is a Nellie, the Great Thresher, névre hallgató tengeri kígyószerű lény gyakran előfordul különböző elbeszélésekben.

Előszeretettel vadászott hajósokra a nyílt tengeren. A különféle elbeszélésekben rendszerint, két féle módszert említenek, hogy miképpen ejti el zsákmányait ez a lény. Az első ilyen módszer az, hogy hatalmas kígyószerű testével rátekeredik a hajókra, és úgy ránt le magával akár  egész hajótesteket, vagy töri szét azokat.

A második módszer pedig abban merül ki, hogy ez a lény elképesztő sebességgel tör fel a felszínre, miközben a szájába ragadt prédát vagy egészben lenyeli, vagy kettéharapja.   

A babonás hiedelem ezt még kiegészítik azzal, hogy a lény megjelenését nagy erejű viharok kísérték, és úgy tartották, hogy magával ragadja mindazokat, akik nem tisztelik elégé a tengert és annak erejét.

Az első írásos feljegyzés egy 17. században íródott hajónapló töredékből származtatható, mely feljegyzésben igen csak rémisztő leírást kaphattunk Nellie, the Great Thresher-ről, ezzel is megágyazva a babonáknak.   

1612. június 20.

Nemrég töltöttük fel a készleteinket, ám máris újabb nehézségekkel kell szembenéznünk. Egy viharos éjszakát átvészelve a hajó sajnos léket kapott pont a lisztraktár felől ahol az ott tárolt lisztnek több mint a fele oda lett a sajttal és vajjal együtt. Nem beszélve a felbukkant molnárokról melyek csak tovább bonyolították a dolgokat.

A molnár elnevezést a patkányokat takarja, mivel a tisztek számára külön fent tartott lisztraktárban gyakran előfordultak. A sok liszttől pedig mindig fehér volt a bundájuk. Mivel a kenyér ritkaságnak számított a tengerészetnél, és ez csak is a tisztek privilégiuma volt, így valamennyi lisztet minden hadihajónak kellett vinnie magával.

Ezúttal viszont kénytelenek lesznek a tisztek is a legénység kosztjára átállni. Ami főleg kétszersültből és sózót disznóhúsból, valamint zabkásából illetve sörből áll.    

Minden egyes hordó felnyitását követően számlálást tartunk a benne tárolt hús szeletekről. Ezeket kötelességünk adminisztrálni minden alkalommal, másfelől, így egy esetleges lopást vagy lopás sorozatot is ki tudunk szűrni ha, kell.

A leltározás során találtunk némi káposztás hordót is, ám a kapitány Captain Greenskin utasítására egyelőre félretettük. Meg tudom érteni, mivel a savanyított káposzta, még ha jó is elég szagos tud lenni, épp ezért ez a zöldségfajta is igen csak ritkaság számba volt felelhető a hajókon. Tartottam attól, hogy a skorbut felütheti majd a fejét a legénység közt, főleg a zöldség és gyümölcs hiány miatt, de ez a pár hordó káposzta ép jókor jött.

Vízből és sörből találtuk a legtöbb mennyiséget a hajón, így legalább a kiszáradás nem fog minket fenyegetni. Mindent összevetve a tisztek azok, akik pórul jártak a viharral, viszont szerencsésnek mondhatjuk magunkat, hogy ennyivel megúsztuk a dolgot.

A szakács Golakka Glutton végül megkapta az instrukciókat, és a kapitány Captain Greenskin jóváhagyásával sikerült megoldani az élelmezés újra elosztását. Közben a javítási munkálatok is befejeződtek, így már bírni fogja a hajó a legközelebbi kikötőig.

1612. június 21.

A mai nap szerencsésen alakult, jó szelet kaptunk, így a hajónk szinte szelte a tenger vízét. A kapitány Captain Greenskin arcán viszont idegeskedés jeleit véltem felfedezni, ahogy a látcsövével szemlélte a messzeséget, ami végül engem is nyugtalanítással töltött el. Megkérdeztem hát, hogy mi miatt nyugtalankodik. Ekkor levette szemét a látcsőről, majd lassan felém fordult, és érzéketlenül csak ennyit felelt.

  • Valahogy furcsa érzésem támadt! A legénység álljon készenlétben! Ágyukat, megtölteni, mindenki fegyverbe!
  • Igenis kapitány! Eleget téve a kapitány szavainak továbbítottam a parancsot a másod tiszt Mr. Smite felé, és ezzel megkezdődött a felkészülés a „vihar ” fogadására.

A kapitány Captain Greenskin megérzése végül helytállónak bizonyult. Úgy az esti órákban, valóban támadás alá vették a hajónkat. Égő, robbanó hordók Depth Charge kezdtek el zuhanni az égből, fejünk felett pedig óriás papagájok köröztek, mint a dögkeselyűk. Az óriás madarak szarvpikkelyes lábaik közt örült tekintetű Mad Bomber gyújtogatókat láttunk, akik dobálták ránk a különféle robbanószereket. 

A hajónk egy 3 árbocos szkúner volt, de szerencsére a robbanás sorozatok nem okoztak jelentősebb kárt a hajótesten.

Nyilvánvalóvá vált, hogy ezek a robbanások csak figyelmeztető erejűek, nem pedig ártó szándékúak.

Majd megjelent az égen egy óriási, vörös színezetű papagáj. A lényt felismervén már tudtuk, hogy ez csak is a rettegett Skycap'n Kragg kalózkapitány lehet, aki nem csak a tengeren, de az egekben is otthonosan mozgót.

Aztán így szólt.

  • Hól van az a kis konya fülű, mihaszna, mitugrász kapitányotok? Nem látom sehol, tán inába szállt a bátorsága?  

Majd a hátunk mögül egy hang megszólalt.

  • Itt vagyok, te- te baromfi idomár!

Kis hatásszünet után mindkét kapitány felnevetett, majd Skycap'n Kragg így szólt.

  • De jó látni a ronda pofádat, még ha kissé megviselt is.

Mire a kapitányunk Captain Greenskin így válaszolt.

  • Hát drága barátom az idő téged se szépített meg, azt kell, mondjam!

Majd az óriás madár hátáról Skycap'n Kragg átugrott egyenesen a hajónk fedélzetére. 

A földre érés pillanatában a deszkalapok csak úgy recsegtek, nyikorogtak, és mintha maga a hajótest is kibillent volna egy pillanatra az egyensúlyából. Ahogy Skycap'n Kragg felegyenesedve fölénk tornyosult, hatalmas termete tekintélyt parancsoló volt.

Majd a két kapitány egymás karjaiba kapaszkodva ráztak kezet, mintha csak testvéri szálak fűznék őket egymáshoz, aztán jóízűen nekiálltak tanácskozni, beszélgetni Captain Greenskin kabinjában.  

1612. június 22.

A két kapitány közti beszélgetés egészen hajnalba nyúlt, mire befejezték. Az esti felhőtlen jókedvet, hajnalra komor tekintettek váltották fel.

Skycap'n Kragg felugrott az óriási madarára, amely szintén elképesztő látvány nyújtott, aztán csak annyit mondott.

  • Tudod, hogy azért jöttem, hogy figyelmeztesselek! Régi barátságunk emlékére hagylak futni.  Fogad meg a tanácsom, ha szembe találod vele magad, akkor menekülj!
  • Köszönöm barátom, de mint tudod én a saját utamat járom, és nem azért tettem meg ennyi mérföldet az embereimmel, távol mindentől hogy most meghátráljak!

Felelte a kapitányunk Captain Greenskin.

  • A te dolgod, én figyelmeztettelek!  

Azzal pedig Skycap'n Kragg az óriási bestiájával és csapatával tovább állt.

Ezután Captain Greenskin végignézett a legénységén, majd felment a kormányos Risky Skipper mellé, elővette a tájolóját, kis csend után pedig megszólalt.

  • Tengerészek figyeljetek rám! Fontos mondanivalóm van a számotokra!
  •  Akik régóta alattam szolgálnak, már azok jól tudják, hogy Skycap'n Kragg kapitánnyal, megvan a saját közös múltunk.
  • És mint olyan mindegyikünknek megvan a maga múltjának azon sötét fejezete, ami elől menekülünk ahelyett, hogy szembenéznénk vele.
  • Látszólag engem most fognak utolérni ezek az árnyak, amikről eddig azt hittem, hogy a tenger fekete habjai közé vesztek el örökre.

A legénység fiatalabb tagjai, akik csak nemrég csatlakoztak, köztük jómagam is kérdőre vontuk a kapitányt.

  •  Kapitányúr, beavatna minket is hogy kiről vagy miről van szó?

Captain Greenskin nagyot sóhajtott majd folytatta a mondandóját.

  • Rendben, de előtte egy kérdést szeretnék feltenni az újoncoknak. Halott e már valaki közületek történeteket Nellie, the Great Thresher-ről?

A legénység válaszolt.

  • Igen kapitányúr halottunk már róla történeteket!

Majd a fiatalabbak sietve hozzátették.

  • De azok csak dajkamesék kapitányúr! Történetek, amikkel a gyermekeket riogatják esténként.

Aztán Captain Greenskin homlokát ráncolva, kissé mérgesen tette fel újabb kérdését.

  • Szóval úgy vélitek, hogy azok mind csak dajkamesék? Hogy Nellie, the Great Thresher csak fantazmagória, egy tündérmese része? Szóval így vélekedtek róla legények?

Hirtelen síri csönd lett úrrá a hajón, kissé megszeppenve álltunk néma csendben, várva a kapitány további reakcióját.

  • Neeem fiaim…

Mondta a kapitány.

  • Nellie, the Great Thresher bizony valóban létezik. Olyannyira hogy azon kevesek közé tartozunk, a legénység többi tagjával, akik túlélték a vele való találkozást. Még most is beleborzongok, ahogy az agyamba vésődött a látványa, annek a borzalomnak.
  • Az éjszakáim azóta rémálmoktól terhes, melyet csak a töménytelen rum és bor fogyasztás bódító hatása tudja velem el feletetni azt a borzalmas napot. 

Mi fiatalok kezdetben eléggé szkeptikusan álltunk hozzá a kapitány ezen állításához. Viszont az idősebbek nagy része, ahogy hallgatták a kapitány szavait, egyszerre félelem, düh, vagy szégyenérzet lett úrrá rajtuk.

  • Na és mondjátok csak fiaim ki hallott már közületek Garrosh-ról a félelmetes kalózról?

Akadtak jó páran, akik ismerték az említett személyt, jómagam viszont nem.

  • Nos hogy a többiek kedvéért rövidre fogjam mondandómat a lényeg, hogy a vele való ütközet napján találtuk szembe magunkat Nellie, the Great Thresher-el. Hirtelen és könyörtelenül csapott le ránk az a dög.

Az idősebbek arca szinte elsápadt, ahogy a kapitány beleéléssel tárta elénk történetét.

  • Épp akkor nap akartunk kikötni…

Ekkor a kapitány lázasan vakarni kezdte a fejét

  • …már nem is emlékszem hová is tartottunk akkor.

Ekkor a másodtiszt Mr. Smite közbeszólt.

  • Azeroth város kikötőihez siettünk kapitányúr!
  • Aamm… igen úgy van! Köszönöm Mr. Smite, de legközelebb talán jelezze felém, ha valami mondandója lenne irányomban. Ez nem egy kisvárosi kocsma.
  • Sajnálom kapitány, ígérem, ilyen nem fordul elő többet.

Felelte Mr. Smite, azzal pedig kissé hátrébb vonult hogy onnan hallgassa tovább a történetet. 

  • Helyes! Nos, miután igyekeztünk volna kikötni hirtelen egy csapatnyi sirályba Bad Luck Albatross botlottunk. Tudtuk, hogy innentől nincs már messze a célállomásunk. 
  • Ahogy haladtunk előre úgy a nap egyre sebesen szállt a tengerszint alá, mindeközben felettünk szúrok fekete felhők kezdtek el gyülekezni az égen.
  • A lemenő nap sugarai, ahogy vibráltak a tengervíz felszínén, feleltünk meg a szúrok fekete ég, egyszerre nyújtott festői látképet, és nyugtalanító érzést.
  • Az akkori egész napos út során furcsa érzések kavarogtak bennünk.

Majd Captain Greenskin, fejét az ég felé emelte.

  • Mintha valami lesben állva lecsapni készülne ránk a tenger mélyéről, From the Depths de nem tudtuk volna megmagyarázni, hogy mi. Csak éreztük, hogy valami itt nincs rendben.
  • Ahogy haladtunk befele a viharba, úgy kavarogtak egyre jobban a hullámok körülöttünk. Ezzel is megnehezítve a navigálást. Majd hirtelen ágyútűz Ship's Cannon hangjára lettünk figyelmesek. Az akkori kapitányunk felkiáltott.
  • Emberek, az ágyukhoz Man the Cannons! Mindenki menjen a fegyvertárba War Cache  és hozzon annyi lőszert, amennyit csak tud. A puskaport pedig tartsátok, szárazon amennyire csak lehet! Fegyverbe, fegyverbe!
  • Nem sokkal rá meg is jelent az ellenség, akinek a lobogóját felismerve már tudtuk, hogy ez Garrosh a rettegett kalóz kapitány. A hajóját csontvázak díszítették, és ami a legszörnyűbb, hogy szinte az egész hajót beterítette velük. Koponyák függtek mindenhol. A hajó orrán egy nagy mamutszerű lény koponyája díszelgett.
  • A hajó maga csak úgy árasztotta magából a halál bűzét.
  • Kétségbeesetten próbáltunk előlel elmenekülni, kihasználva a vihart, amiben voltunk.
  • A kapitányunk bízott benne, hogy Garrosh a viharban majd odavész, ezzel is elkerülve az ütközetet, de sajnos nem így történt. Nem volt esélyünk a menekülésre.
  • Más választásunk nem maradt, felvettük vele a harcot. A hosszú és fárasztó csatában The Boomship ágyúkkal Ship's Cannon próbáltuk egymást a pokolra küldeni, amikor egyszer csak a hullámok közt valami nagy dolgot mozgolódására lettünk figyelmesek.
  • Mire szóltam volna a kapitányunknak, hirtelen mintha csak egy hatalmas gejzír tört volna fel vízből, Nellie, the Great Thresher egy csapással kettészedte Garrosh hajóját.
  • Ott tornyosult feleltünk ez a hatalmas szörnyeteg miközben fekete habok vették körbe, az égen pedig csak úgy cikáztak a villámok, hangos dörrenésük pedig olyan volt mintha a végítélet órája jött volna el.
  • A bestia a hajónk felé nézett, majd széttárva hatalmas pofáját olyan hangosan ordított egyet az ég felé, amitől földbegyökerezett a lábunk. Majd a lény alámerült a vízbe. Nem bírtunk megmozdulni a látvány annyira lesokkolt minket, miközben a hajó vadul dülöngélt jobbra, balra a vihar miatt. Sokan a vízben kötöttek ki, és mire feleszméltünk sokakat elnyelt a tenger hullámai.  Akiket pedig láttunk azokat próbáltuk gyorsan kimenekíteni kötelek segítségével.
  • Ekkor történt, hogy Garrosh pont abba a kötélbe kapaszkodva próbált magát felküzdeni a hajónkra, amit én fogtam.
  • Én félelemtől és haragtól vezérelve gondolkodás nélkül elővettem a zsebkésem, majd elvágtam a kötelet. Garrosh dühős ordítás visszhangzót a szélben, mindaddig, amíg egy nagyobb hullám maga alá nem gyűrte a félelmetes kalózkapitányt. Akkor láttuk őt utoljára.
  • Majd az akkori kapitányunk megparancsolta a matrózoknak, ahogy én úgy a többiek is vágják el a köteleket.
  • Végül, akik a vízben kötöttek ki azokat hátrahagytuk Nellie, the Great Thresher-nek, bízva abban, hogy majd őket falja fel helyettünk, míg mi az a hajónkkal biztonságos egérutat tudnánk nyerni magunknak.
  • És így is lett. Ahogy egyre messzebb jutottunk a vihartól, úgy csendesedtek a hullámok is, ám a hátrahagyottak sikolyai egyre hangosabban visszhangoztak a fejeinkben.

A legénység nagy része és én is csendben és döbbenten hallgattuk végig a kapitányt. Azok, akik már vele tartanak egy ideje, szemeikben látszódott, hogy ugyanaz a félelem és zavarodottság lett úrrá, mint ami a kapitányén is. Majd a kapitány folytatta a beszédjét.

  • Ennek már lassan 15 éve, ám mint ahogy azt már tudjátok tegnap este Skycap'n Kragg kapitány jött el hozzám figyelmeztetni, hogy, Garrosh életben marad valahogy és most rám vadászik! Nemrégiben kalóz királyi lett belőle és Patches the Pirate-el szövetségre lépve pedig az óta is engem kutatnak a tengeren. Végül Skycap'n Kragg kapitány volt az, aki rám talált. Ő is ennek a szövetségnek a tagja, viszont mi régi barátok vagyunk, így lényegében adott nekem egy esélyt a menekülésre.
  • Nekem azonban nem áll szándékomban senki elől se megfutamodni, és ahogy akkor, most is szembe merek nézni bárkivel, akár a múltam árnyaival is.

Majd Captain Greenskin egy szigorú mégis fájdalmas tekintettel végig nézett a legénységén és a következőket mondta.

  • Nem akarok hazudni, sok választásunk nem maradt, mivel vagy menekülünk, amíg a készleteink kitartanak, aztán vagy éhen, vagy szomjan veszünk, vagy hősiesen szembeszállunk velük. Én azt mondom inkább itt érjen minket utol a vég, bátorságtól vezérelve, harcban elesve, mint hogy gyávaságtól vezérelve fülünk-farkunk behúzva menekülnénk.
  • Ki tart vele?

Ekkor a legénység egyöntetűen egyszerre kiáltott fel.

  • Önnel tartunk kapitány!

Captain Greenskin száján egy széles vigyor jelent meg, előhúzta hatalmas szablyáját és csak ennyit mondót.

  • Akkor készüljetek az esti csatára, mert hamarosan itt lesznek!

Pár óra várakozás után mikor már lemenőben volt a nap, egy fehér papagáj, Captain's Parrot kék foltokkal jelent meg előttünk, majd tovább repült.

Nem sokkal rá megjelent egy hatalmas méretű hajó a távolban, rajta Garrosh-al a most már  kalózkirállyal.

Mellette ott volt Patches the Pirate és az ő szedet vetett legénysége, Southsea Deckhand, Mad Bomber, Kobold Stickyfinger, Salty Dog akik kalózokhoz képest is csupa rossz arcú figurák voltak.  

Garrosh előlépet körbenézve a mi hajónkon, közben a korábban látott fehér és kék foltos Captain's Parrot visszatárt és leszállt Garrosh vállára. A kalózkirály nem szólt semmit, csak csendben végigmérte fürkészte a hajónkat Captain Greenskin után.

Közben megláttuk Garrosh mellette fellépni Skycap'n Kragg kapitányt, aki viszont fájdalmas tekintettel nézet vissza régi barátjára.

Majd Garrosh papagája Captain's Parrot örült rikácsolásba kezdett, és csak egy mondatott ismételgetett egyfolytában.

  • Most megfizettek mindenért! Most megfizettek mindenért!

Aztán Garrosh a bal karját egyenesen Captain Greenskin felé nyújtotta. Kézfeje hiányzott és csak egy nagy otromba kampó volt a helyén. Végül megfogta a kampót, leszedte és egy másikat rakott a helyére, melynek a vége ezúttal egy pengével végződött Bladed Gauntlet. Amit továbbra is a kapitányunkra szegezett.

 Majd felordított egy hatalmasat ezzel jelezvén, hogy készen áll az ütközetre.

Közben Bad Luck Albatross-ok rikácsolva repültek el felettünk, én pedig ekkor láttam, meg hogy a távolból egy hatalmas eget beterítő szurok fekete felhőréteg közelít felénk, méghozzá igen sebesen.

Gyorsan ránéztem Captain Greenskin-re, aki szintén rám nézve, ezúttal az arcára furcsa nyugalom ült, s csak annyit mondott.

  • Vihar közeleg!

Vissza a HS Blogokhoz!

További híreink