Titánok és a Pantheon - 2. rész

Folytatódik a Titánok története! Ezúttal Sargeras egykori hadnagyát, Aggramart, az élet és a természet titánját, Eonart, illetve az óceánok urát, Golganneth-et ismerhetitek meg.

Fejezetek

• Titánok és a Pantheon - 1. rész
• Titánok és a Pantheon - 2. rész
• Titánok és a Pantheon - 3. rész (július 19. 19:00)
• Titánok és a Pantheon - 4., befejező rész (július 22. 18:00)

Az Őrzők történeteit pedig HS Blogokban olvashatjátok, melynek első fejezetét itt érhetitek el.

Aggramar

Amikor Sargeras elárulta a Pantheont, Aggramar vette át a bajnok szerepét, amíg egykori tanítója és barátja meg nem ölte, majd Sargeras feltámasztotta, mint végrehajtóját, és rábízta a Lángoló Légió szívének őrzését Antorusban, a Lángoló Trónusban. Később azonban felszabadították Sargeras uralma alól, és ismét csatlakozott titán társaihoz a Pantheonon.

Mint minden titán, Aggramar is egy világlélekből született, amely a Végtelen Sötétség (Great Dark Beyond) egyik bolygóján érlelődött. Bár nem tudni, hogy a Pantheon többi tagjához képest pontosan mikor született, az azonban ismert, hogy viszonylag tapasztalatlan volt a harcban, amikor először elküldték a Pantheon bajnokának, Sargerasnak a segítségére, a Pantheon munkáját fenyegető démonok elleni vadászatban. Aggramar gyors tanulónak bizonyult, és hamarosan kiérdemelte Sargeras csodálatát, és megbízható hadnagya lett. Ketten vállvetve harcoltak az Asztráltér (Twisting Nether) végtelen démonjai ellen, és hamarosan együtt békét hoztak a kozmoszba.

Végül Sargeras elhagyta a Pantheont egy vita miatt arról, hogy miként kezeljék a születő világlelkeket megrontó Ürességet (Void).

Sargeras távozása után Aggramar egyik hosszú utazása során hirtelen megérezte egy hatalmas világlélek nyugodt álmát, amely a Végtelen Sötétség távoli tartományaiból áradt. Amikor azonban elérte a bolygót, elborzadva tapasztalta, hogy az Ősi Istenek (Old Gods) már ellepték a világot, és Üresség-energiák rétegébe burkolták az eget. Rájött, hogy Sargerasnak igaza volt az Ősi Istenek, illetve a Sötétség és Semmi Urainak terveivel kapcsolatban, Aggramar azonnal visszatért a Pantheonba, hogy tájékoztassa társait a felfedezéséről. Sürgette a többi titánt, hogy azonnal cselekedjenek a születő világlélek megmentése érdekében, amely később Azeroth néven vált ismertté. Eonar, az élet-megkötő gyorsan Aggramar mellé állt, és sikerült meggyőznie a Pantheon többi tagját, hogy mentsék meg ezt az elveszett testvérüket.

A titánok kolosszális mérete miatt Aggramar attól tartott, hogyha a Pantheon közvetlenül lépne fel, akkor visszavonhatatlanul kárt okoznának, vagy akár meg is ölnék a világlelket, ezért ehelyett a titánszülöttek létrehozását javasolta, akik helyettük harcolnának. Miközben a Pantheon többi tagja az erejük egy részét az őrzőkbe, a legnagyobb titánszülöttekbe oltotta, Aggramar a bátorságát és erejét Tyrnek adta át, aki a titánszülöttek legnagyobb harcosa lett.

Miután Sargeras elhagyta a Pantheont, Aggramar egyedül folytatta a keresést. Küldetése végül Draenor közelébe vezetett, egy olyan világba, amelyet a titánok még nem fedeztek fel. A világ mellett időzött, és egy világlélek álmait keresve figyelt, de nem hallott semmit. Ennek ellenére a bolygó lenyűgözte, mert még sosem látott olyan helyet, ahol ilyen falánk és változatos növényvilág, vagy ilyen zabolátlan vadság uralkodott volna. Minél többet figyelte azonban az Öröksarj (Evergrowth) hatalmas botanikai kaptárkövét, annál inkább előre látta, hogy Draenor jövője végzetes lesz. Ha nem fékezik meg, az Öröksarj mindent felfal a világon, beleértve az elemi szellemeket is, végül még önmagát is felfalja, és Draenor egy üres, élet nélküli pusztasággá válik. Aggramar természetes rend iránti vonzódása cselekvésre késztette, de nem akarta teljesen elpusztítani Draenor növényi életét, csak mérsékelni akarta azt. Ezért semlegesítenie kellett a Spórahegyeket (Sporemound), az Öröksarj erejének szívét. A titán fontolóra vette, hogy maga pusztítja el a Spórahegyeket, de mivel hatalma olyan nagy volt, ez azzal a kockázattal járt, hogy helyrehozhatatlanul károsítja, sőt szétzúzza Draenort, és mivel nem állhatott örökké őrt a világ felett, inkább úgy döntött, hogy a saját képmására teremt egy hatalmas szolgát, aki kiirtja a Spórahegyeket.

Aggramar végigsöpörte kolosszális kezét a világ felett, és hatalmas elemi viharrá szőtte a tűz, a levegő, a föld és a víz energiáit. A dübörgő vihart Draenor legnagyobb hegyébe irányította, az energiákat a kéregbe küldte, és lökéshullámok erejével visszhangot keltett a földgolyón. A hegy maga is életre kelt, nyögve két kolosszális lábon emelkedett fel. Aggramar Grondnak nevezte el teremtményét, aki a titán harcos kezeként fog szolgálni Draenoron. Aggramar parancsára Grond elindult, hogy meghódítsa a növényeket, és amint végigvágtatott a világon, úgy faragta és formálta a tájat, hogy elválassza azt az Öröksarjtól. Amikor elérte a legközelebbi Spórahegyet, Grond könnyedén legyőzte a lényt.

Miközben Grond a spórahegyekkel harcolt, testének darabjai lehullottak, és a bennük kavargó életesszenciának köszönhetően kolosszusok keltek életre. Bár Grondot megölte Botaan, az utolsó spórahegy, a kolosszusok láttán Aggramarban felébredt a remény. Nem voltak olyan hatalmasak, mint Grond, de sokan voltak. Aggramar hatalmas, titán rúnákkal feliratozott korongokat készített Grond testéből, és összeolvasztotta őket a kolosszusokkal, olyan páncélt alkotva, amely erőt és ellenállóképességet adott nekik. Eközben az Öröksarj elkezdte visszavenni a földeket, amelyeket Grond elvett tőle. Miközben Aggramar a kolosszusokat Botaan és a genesaur - olyan teremtmények, amelyek ugyanúgy a Spórahegyek darabjai voltak, mint ahogy a kolosszálisok Grond darabjai - ellen küldte, mert érezte, valahol a Végtelen Sötétségben egy csillagkép (constellar) haldoklik, így azzal az ígérettel, hogy egy nap visszatér, elment, hogy utánajárjon. De soha nem tért vissza.

Évszázadokkal azután, hogy Sargeras elhagyta a Pantheont, miközben a titánszülöttek a kötelességüket végezték, Sargeras úgy döntött, hogy az egyetlen módja annak, hogy megmentse az univerzumot a Sötétség és Semmi Urainak romlásától, ha lángba borítja azt. Szabadjára engedve az általa bebörtönzött démonokat, és eközben magát is átváltoztatva a gyűlölet torz, démoni lényévé, Sargeras megkezdte Lángoló Hadjáratát, hogy kiirtson minden életet az univerzumban. Nem sokkal azután, hogy az újjá alakult Lángoló Légió kiirtotta első világát, Aggramar megérkezett, hogy szembeszálljon egykori mesterével, miután megérezte, hogy Sargeras megölte a bolygó csillagképét. Magyarázatot követelt Sargerastól, de amikor rájött, hogy a szavai nem fogják megingatni, Aggramar kihívta a bukott titánt egyszemélyes harcra. A harc kettejük között addig tombolt, amíg a fel és az arkán erő robbanásában mindkét harcos pengéje összetört. Aggramar súlyosan megsebesülve visszavonult, és tájékoztatta a Pantheont Sargeras árulásáról.

Amikor a Pantheon és a Légió seregei Nihilam világa közelében szembekerültek egymással, Aggramar egy utolsó kísérletet tett, hogy szót értsen Sargerasszal. Fegyvertelenül közeledett egykori tanítójához, és megpróbálta meggyőzni őt azzal, hogy elmesélte a dicsőséges csaták történeteit, amelyeket együtt vívtak. De Sargeras megrögzött volt a maga módján. A dühtől és bánattól hangos üvöltéssel az egykori bajnok felemelte a pengéjét, és lecsapott Aggramarra, majdnem kettéhasítva őt. A gyilkosságtól feldühödve a Pantheon mindenre kiterjedő támadást indított Sargeras ellen, de mivel képtelenek voltak ellenállni a bukott titán fel erejének, hamarosan ők is elpusztultak.
 

Eonar

A Pantheon többi tagjához hasonlóan Eonar is egy világlélekből született valahol a Végtelen Sötétségben (Great Dark Beyond), és segített a Pantheonnak az univerzum rendezésében.

Amikor Sargeras, a Pantheon Bajnoka közölte vele, hogy felfedezte a Sötétség és Semmi Urainak (Void Lords) tervét, miszerint az Ősi Istenek segítségével egy világlelket felfoghatatlanul hatalmas sötét lénnyé alakítanak át, arra buzdította a többi titánt, hogy az univerzum megmentésének egyetlen módja, ha teljesen megtisztítják azt a romlottságtól. Azzal érvelt, hogy mivel az élet egyszer már gyökeret vert a kozmoszban, talán újra meg fog történni. Eonar elborzadva ettől az ötlettől, emlékeztette Sargerast, hogy a Pantheon felesküdött arra, hogy lehetőség szerint minden életet megvéd, és semmi sem lehet olyan szörnyű, ami minden élőlény rendszerszintű kipusztítását igényelné.

Nem sokkal később Aggramar, aki Sargeras helyét vette át a Pantheon védelmezőjeként, felfedezett egy rendkívül erős világlelket, amely a Végtelen Sötétség egy távoli zugában szunnyadt. Sajnos az Ősi Istenek megrontották. Amikor ezzel az információval visszatért a Pantheonba, arra buzdította titán társait, hogy mentsék meg a világlelket, amely később Azeroth néven vált ismertté. Eonar gyorsan Aggramar mellé állt, és sikerült meggyőznie a többi titánt, hogyha ez az új titán kifejlődik, elég erős lesz ahhoz, hogy egyszer s mindenkorra semlegesítse a Sötétség és Semmi Urait; de ennél is több, Azeroth a testvérük volt, és nem hagyhatják, hogy a saját családjuk egy tagja az Üresség (Void) karmai közé kerüljön. A Pantheont meghatották az Életmegkötő szavai, és beleegyeztek, hogy felveszik a harcot az Ősi Istenekkel.

Mivel a titánok kolosszális alakja szinte lehetetlenné tette, hogy közvetlenül lépjenek fel a születő világlélek súlyos károsítása nélkül, a Pantheon ehelyett úgy döntött, hogy egy seregnyi szolgát - a titánszülötteket - hoz létre, akik helyettük harcolnak. A Pantheon minden egyes tagja sajátos hatalmakkal és hasonmásokkal ruházta fel e szolgák egy részét; Eonar az Azeroth növény- és állatvilága fölötti uralmat adta Freya őrzőnek. Galakrond legyőzése után Eonar Freyán keresztül Alexstraszába és Ysera-ba vezette az erejét, megajándékozva őket az élet és a Smaragdálom (Emerald Dream) feletti hatalommal, nemes sárkánymegtestesülésekké változtatva őket; Alexstrasza maga a sárkányok legnagyobbikaként és az Életkötőként vált ismertté, és vörös sárkánynemzetsége Eonarhoz hasonlóan minden élet védelméért és megóvásáért harcol majd.

A Pantheon többi tagjához hasonlóan Eonar szellemét is a Végtelen Sötétségbe bocsátotta Norgannon a Sargerasszal való összecsapásuk során, mivel fizikai alakját a Sötét Titán eltörölte, Nihilam világa közelében.

Eonar szelleme Elunariába utazott, ahol évezredekig rejtve maradt Sargeras és a Légió elől. A Lángoló Légió végül felfedezte és megszállta menedékét. Sargeras arra törekedett, hogy Eonar adottságait felhasználva megállíthatatlanná tegye légióját, a titán elérte Bronzszakáll Magnit, Azeroth világlelkének szószólóját, hogy megmentse őt a túlerőtől.

Miután a Légiót sikeresen visszaverték, és a Pantheon többi tagját kiszabadították a Légió karmai közül, Eonar újraegyesült rég elveszett testvéreivel a Pantheon Trónusán, és segített Azeroth hőseinek Argus, a Megsemmisítő (Argus, the Unmaker) ellen. Amikor Argus a harc vége felé megölte a hősöket, sikerült újraélesztenie őket egy hatalmas fa megidézésével. Miután Argust végül legyőzték, Sargeras lecsapott Azerothra, és súlyosan megsebesítette azt Silithusban. Közvetlenül ezután a Pantheon egyesítette erejét Argus esszenciájának utolsó maradékával, és bebörtönözte Sargerast a Pantheon Trónusán, Eonar pedig személyesen segített véget vetni a minden élet elleni Lángoló Hadjáratának.
 

Golganneth

A Pantheon többi tagjához hasonlóan Golganneth is egy világlélekből született valahol a Végtelen Sötétségben (Great Dark Beyond), és segítette a Pantheont az univerzum rendezésében.

Végül Sargeras a Pantheon többi tagjával együtt megölte őt is a nihilami csatában. Míg a testük elpusztult, a szellemeik túlélték, elindultak a Végtelen Sötétségen keresztül, majd Azeroth Őrzőivel egyesültek.

Sargeras végül elfogta a Pantheon szellemeit, kivéve Eonart, aki elmenekült. Aggramar engedett Sargeras kínzásának, és avatárként éledt újjá az Argus bolygón, hogy a Lángoló Légiót szolgálja. Aman'Thult, Khaz'gorothot, Norgannont és Golganneth-et a Shivarra Szövetség kínozta azzal a céllal, hogy megtörje őket, ahogy Aggramart is.

Miután a Pantheon felszabadult és újra egyesült, visszatértek a Pantheon Trónusára, ahol megpróbálták megszakítani Argus, a Megsemmisítő (Argus the Unmaker) kapcsolatát a Légióval. Golganneth személyesen segítette a Szövetség és a Horda bajnokait azzal, hogy létrehozta az Ég Ajándékát (Gift of the Sky) és a Tenger Ajándékát (Gift of the Sea), hogy megerősítse őket, és segített a Halál Ködének (Death Fog) megtisztításával is. Argus legyőzését követően Sargeras lecsapott Azerothra, és súlyosan megsebesítette Silithusban. Közvetlenül ezután a Pantheon bebörtönözte őt, véget vetve a Lángoló Hadjáratnak.

A folytatás július 19-án 19:00-kor érkezik!